Táborlakók ismertették és meséltek tegnap délelőtt társaiknak arról a szenzorról, mely állandóan méri a vércukorszintet, az elméleti tudnivalók mellett pedig a kis szerkezet felkarra történő belövését is bemutatták kicsiknek, nagyoknak egyaránt. A Benedek-mezőn ma zárul a cukorbeteg gyermekek és fiatalok életmódtábora, amely tizenhatodik alkalommal biztosít lehetőséget a kórral kapcsolatos tudnivalók népszerűsítése mellett kikapcsolódásra, barátkozásra, egymásra figyelésre.
Az idei találkozó nagy újdonsága, hogy a tábort szervező Kovászna Megyei Cukorbeteg Gyermekek és Fiatalok Egyesületének sikerült annyi támogatást összegyűjtenie, hogy a szenzort a 32 táborozó gyermek közül húsz megkaphassa, kipróbálhassa, a költségek nagyobb részét a szervezet állta. Ennek elnöke, Dobolyi László elmondta: a hatvan eurós kis szerkezet előnye, hogy kiküszöböli a naponta több alkalommal, ujjbegyből történő vércukorszintmérést, a hozzá tartozó olvasó révén pedig bármikor követhető annak változása. Hogy ez mekkora segítség, azt maguk a gyermekek is megerősítették, akik már használták, és a bemutatón részletezték azt is, miként sikerült hozzájutni a Romániában és Magyarországon sem forgalmazott szenzorhoz. Bár hatvan euróba kerül, és csupán 14 napig használható, a tegnap délelőtti ismertetőn elhangzott: ma már annyian dolgoznak külföldön – ismerősök, családtagok –, hogy beszerzése megoldható.
Miközben megmutatta a karján lévő kis szerkezetet, a 13 éves Salat Tamás arról beszélt lapunknak, betegsége nem akadályozza a mindennapi teendőkben. Négy és fél éves kora óta cukorbeteg, napi hat alkalommal, rosszullét esetén pedig többször is mérnek, édesanyja, édesapja segíti mindenben. „Ha szülinapra megyek, el kell fogadni, hogy nem lehet sütit enni, de vannak olyan barátok is, akik ilyenkor cukormentes édességet hoznak, és ez jólesik” – mesélte. Dobolyi László úgy véli, a gyermekek könnyebben megbarátkoznak a betegség gondolatával, megszokják a napi többszöri vércukorszintmérést, a szülőknek azonban nehezebb elfogadni gyermekük állapotát. Halkan szól közbe beszélgetésünkbe, megerősítve a hallottakat egy édesanya, azt mondja: kilenc és fél éve vannak ebben a helyzetben, most már könnyebb, ám az elején nagyon nehéz volt szembesülni, elfogadni a tényeket.
A mindenki által Öcsinek szólított, lelkes táborszervező állítja: a betegség rendszerességet követel és hoz az érintettek életébe, sokkal egészségesebben élnek, odafigyelnek az étkezésekre, ő maga pedig számtalan új ismerettel gazdagodott az évek során, sok érdekes embert ismerhetett meg. Tizenhatodik életmódtáborukba háromszékiek mellett Hargita és Maros megyékből érkeztek résztvevők, és sok a visszatérő barát, segítő. Az elmúlt napokban kalandparkban jártak, kézműveskedtek és a szentgyörgyi strandon is lazítottak a táborlakók, emellett játékos oktatás is zajlott naponta a Benedek-mezőn, a gyermekekkel dr. Halmágyi Ildikó diabetológus, dr. Albert András szemorvos, illetve pszichológus is foglalkozott, ugyanakkor a szülők is tanácsot kérhettek a szakemberektől.
