Kétségtelenül igazságosnak tűnhet a tízéves léte alatt több megnevezést, valamint kivetési módszert is megélt, a használt járművek forgalomba íratásakor idén februárig illetékként legombolt összegek visszatérítése a lakosságnak jövő év januárjától. Azért nem árt némi óvatossággal viszonyulni a kormány pénteki döntéséhez.
A Mihai Tudose vezette kabinet nem feltétlenül nagylelkűségből döntött így sem most, sem az illeték visszavonásakor. Emlékezzünk: az Európai Bizottság már a bevezetést követően az uniós jogszabályokba ütközőnek minősítette az adónemet – a kormányok ezért 2007-től négy különböző törvénnyel, más név alatt tartották fenn. A szociálliberális koalíció februárban – választási ígéretének is eleget téve – törölte az illetéket, ezzel megelőzve egy kötelezettségi eljárást Brüsszel részéről, de a visszafizetésről akkor nem beszéltek. Közben az Európai Unió Bírósága is beleszólt az ügybe: döntése értelmében az állampolgároknak jogukban áll visszaigényelni a befizetett összegeket. Áprilisban egy parlamenti meghallgatás során került elő a kérdés, a meghívottak az érintett miniszterek voltak. A találkozón Cornel Brezuica, az illetékből befolyó összegeket kezelő Környezetvédelmi Alap vezetője kerek perec kijelentette: az általa vezetett – a környezetvédelmi szaktárcának alárendelt – hatóságnak nincs kerete, hogy a 6,2 milliárd lejt meghaladó összeget visszafizesse.
A Tudose-kormány sürgősségi rendelete – azontúl, hogy egyértelműen az uniós felelősségre vonás elkerülését célozza – nem igazán tisztázza ezt a helyzetet. Egyelőre csak annyit tudni, hogy kérés alapján történne a visszafizetés, elviekben jövő év januárjától indítanák, és 2019 márciusa végéig le is tudnák az egészet. Az illetékkel kapcsolatos zavaros állapotokat jól jelzi az is, hogy míg a kérések benyújtási határideje egységes – a fizetéseket attól teszik függővé, hogy ki, milyen néven fizette be. Hogy emiatt mekkora fejetlenség lehet, azt egyelőre csak elképzelni tudjuk.
Ami biztos: egy mondat sem szól a forrásokról, az alkalmazási útmutatót – ami némi világosságot teremthet – is a rendelet hatályba lépésétől számított hatvan napon belül kell kidolgoznia a pénzügyi és környezetvédelmi tárcának. A jelenlegi kormány működését ismerve megtörténhet: egypár halasztást ez is megér, amint az sem kizárható, hogy januárban a miniszterelnök – lehetőleg tárcavezetőit felülbírálva – lazán bejelenti: odébb tolták az alkalmazást, mert nem időszerű, nem készültek fel, más megoldáson gondolkoznak, és folytathatnánk.
Ha valamilyen csoda folytán mégis sikerül elindítani az egészet, marad a nagy kérdés: miként gazdálkodja majd ki az összeget az a kormány, amely már most szemmel láthatóan mindent megmozgat a bevételek növelése végett. Más költségvetési alapokhoz nyúlni ebből a célból kalandos lehet. Esetleg egy új zöld illeték lesz a megoldás, amelyet Brüsszelben is elfogadnak?