Bizonyára emlékeznek még olvasóink az üvegszüret néven meghirdetett környezetvédelmi kampányra. Nem volt oly nagyon régen, nem egészen két hónapja csupán. Azért elevenítsük fel: a köztisztasági vállalat a sepsiszentgyörgyi önkormányzattal közösen üveggyűjtést szervezett, hogy a dolgot vonzóvá tegyék, meggyőzték a Csíki Sör Manufaktúrát, hogy minden leadott öt kiló öblösüvegért (Istenem, de szép szó!) adjanak egy üveg sört. De az is lehet, az Igazi, majd Tiltott és most ismét Igazi kezdeményezte az akciót, erről nem szól a fáma, és vannak esetek, amikor jobb nem is tudni, mi zajlik a kulisszák mögött. Írásunk célja amúgy sem az ok-okozati összefüggések keresése, hanem egy jó ötlet ellehetetlenítésének krónikáját felvázolni.
Nem volt nagy reklámja az üvegszüretnek, mégis hamar híre ment. Elvégre nem mindennap osztogatják az ingyen söröket, amióta törvény tiltja az ily módon való szavazatvásárlást, már csak ködös emlék a választások előtti eszem-iszommal fűszerezett népbutítás. Ellenben minden valamirevaló háztartásban fölösen kallódik a különféle szeszes nedűk palackozására szolgáló nyakas tárolóedény, a kiürült befőttes, szörpös, mézes hasasedényekről nem is beszélve. A jó székely hát két legyet üt egy csapásra, takarít (az asszony úgyis már régóta zúgolódik, hogy nem lehet bemenni a kamrába), meg iszik is. Nem éppen ingyen, mert bezsákolni azt a sok kacatot rettentő macerás dolog, meg el is kell szállítani a begyűjtőhelyek valamelyikére, no de az a kis munka igazán megéri. Tény, ami tény, az ember elégedetten kortyolgatta utána a söröket, jó hosszú ideig kitartott az ajándékból.
No de mi történt a rengeteg üveggel? Mert gyűlni gyűlt szépen, két nap alatt közel ötven tonna. Ami testvérek között is szép mennyi­ség, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a városban kihelyezett összes szelektív hulladékgyűjtőbe két hónap alatt dobálnak be ennyit az öntudatos polgárok. Hát összehordta a köztisztasági vállalat telephelyére, lett belőle szép nagy üveghegy, s aztán az előre egyeztetetteknek megfelelően értesítették az üvegfeldolgozó céget, hogy szállítanák a nyersanyagot. És itt van a kutya eltemetve. Az országban ugyanis egyetlen firma, egy bizonyos Green Glass nevű foglalkozik üveghulladék feldolgozásával, amely monopolhelyzetét kihasználva azt mondta: nem úgy van az, gyerekek, míg hozogattatok havonta egy-két teherautónyi rakományt, annak tonnájáért megadtuk a 35 lejt, no de most meg vagytok szorulva, kaptok egy lejt per tonna, ha kell, jó, ha nem, úgyis jó. Ja igen, és a szállítás is a ti dolgotok.
No, törhette a fejét a jót akaró, a szelektált hulladékgyűjtés fontosságára a figyelmet felhívni szándékozó cégvezetés. Ha elhordják az összegyűlt üveget (ami végül majdnem száztonnányi lett, miután a sepsiszentgyörgyi üvegszüretet megismételték vidéken is) a brassói lerakóba, ahová még mindig szállítani kell egész Háromszék szemetét, lévén, hogy a lécfalvi továbbra sem üzemel, fizetnek 65 lejt tonnájáért plusz még valami nyolcvanlejes illetéket; ha elfogadják az Ilfov megyei Green Glass ajánlatát, fuvarral együtt is kevesebb a veszteség. Nem kellett hosszas kalkulálás, hogy az utóbbi változat mellett döntsenek.
Mint minden mesének, ennek is a tanulság levonásával kellene végződnie. Csakhogy ezúttal semmi jóval nem maradunk. Tégy jót, és megütöd a bokádat – ez az első konklúzió, ami semmiképp sem pozitív üzenet. Aztán az ígéret szép szó kezdetű közmondás folytatásának örökérvényűsége is felötlik, de ettől sem lesz nemesebb az ember, legfennebb szidja – s nem ok nélkül – az egyesek szavahihetőségét, kiemelve, hogy mi a kettesek vagyunk. A dolgot valahol a jobbik végénél kellene megfogni. Például ott, hogy mi az állam felelőssége jelen esetben. Mert papolni a nagyon magas polcon levő elv- és Dragnea-társak (és ez érvényes a mindenféle színezetű elődjeikre is) igen-igen tudnak a környezetkímélő életmódról, szavak szintjén ádáz harcot vívnak a környezetszennyezés ellen, de alapjaitól felépíteni és némi támogatással, vagy ha szükséges, akár hatalmi nyomással is működtetni a hulladék újrahasznosításának rendszerét – képtelenek.
Azért mégiscsak van nyertese a történteknek. Nem a Green Glassra gondolok, hanem az idejétmúlt címkéjű sörből jókat kortyoló magunkra. Raktározzuk el szép emlékeink közé, ilyen se lesz többé.