– Székelyföld Kerékpáros Körversenye tizenegyedik kiírásához érkezett. Évekkel ezelőtt gondolta volna, hogy a verseny megéri ezt a kort?
– Nem igazán számítottam arra, hogy több körversenyt fogunk szervezni. 2004-ben megalapítottam a Tusnad Drag Cycling Team kerékpárcsapatot, így valahol szükségszerű volt, hogy egy helyi versenyt is szervezzünk. A csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert Kálmán teljes mértékben támogatta az ötletemet, sőt, ő javasolta, hogy legyen Székelyföld Kerékpáros Körversenye a neve. Előterjesztettem az ötletet a román szakszövetségnek, és akkor nem szúrt senkinek szemet a Turul Ţinutului Secuiesc elnevezés, rögtön jóváhagyták. Tizenegy ilyen szintű versenyt megszervezni azért nem egyszerű, de a lelkes szervezők és én a Román Kerékpáros-szövetség elnökeként egy olyan polgármester támogatását élveztük az évek során, aki felkarolta ezt az eseményt. Ez a verseny egyértelműen jót tesz a csapatoknak, főleg a fiatal kerékpározóknak.
– Az előző évekhez viszonyítva mennyire elégedett a jelentkező csapatok számával?
– Az az igazság, hogy lehetne sokkal jobb, erősebb a felhozatal és sok minden más, viszont én azt gondolom, ez attól is függ, hogy egy versenyt milyen szempontból szeretnénk megszervezni. A sporton belül ez a kerékpárosvilág is egy nagy piac, ha pedig nagy csapatokat akarsz hívni egy versenyre, akkor komoly összegeket kell fizetni. Pechünkre a rendezvényünkkel egy időben zajlik a cseh körverseny, így a kimagasló nyugati csapatok egyértelműen oda mennek, de emellett más megmérettetéseket is szerveznek. Nehéz összeállítani egy olyan mezőnyt, hogy minden elvárásnak megfeleljen. Véleményem szerint ez a tizenöt alakulat – öt kontinentális, nyolc klubcsapat és két válogatott –, amely benevezett az idei versenyre, színvonalas mezőnyt alkot. Örülök, hogy elértük a célunkat, és sikerült bevonnunk öt magyarországi csapatot, hiszen amikor útjára indult Székelyföld Kerékpáros Körversenye, a magyar és a román szakszövetségek nem is tartották egymással a kapcsolatot. Lassan ezt sikerült megváltoztatni, kölcsönösen jártunk egymás versenyeire, és most a szövetségek közötti kapcsolat is kiváló, ez pedig a sportolóknak is jót tesz.
– Idén sikerült bevonni az M4 sportcsatornát is, amely élőben közvetíti az eseményeket. A jövőre nézve milyen előnyökkel járhat ez az előrelépés?
– A kerékpársportnak megvan a turisztikai népszerűsítő jellege, és nagyon örülök Ráduly Róbert Kálmán polgármester közbenjárásának, hiszen neki köszönhető, hogy megvalósult ez a közvetítés. Ez számunkra nagy előrelépés, mert Székelyföld és Magyarország között egyre jobban elszakadnak a korlátok, a közvetítésnek köszönhetően pedig tudjuk reklámozni körversenyünket, így nagyobb népszerűségre tehetünk szert. Ha meg kellett volna fizetnünk, hatalmas összegbe került volna, így viszont egy szuper népszerűsítő lehetőség a körverseny és Székelyföld számára is.
– A szokásokkal ellentétben ezúttal Sepsiszentgyörgyről rajtoltak. Miért érezték, hogy ezt meg kell lépniük?
– Ennek a versenynek a másik nagy előrelépése, hogy helyszínt változtattunk. Egy időben a megmérettetés plafonálódott, viszont most úgy látom, hogy ebből sikerült kilépnünk, és hogy Székelyföld Kerékpáros Körversenye nevéhez is hűek legyünk, úgy gondoltuk, nemcsak Csíkszereda és Hargita megye lehet érintett, hanem Kovászna megye is. Számunkra ez az igazi előrelépés, hogy tényleg kezd egy körversenyre hasonlítani, és nem egy csillagverseny, ahol mindennap egyazon helyszínre térnek vissza. Reméljük, a jövőben Maros megyét érintjük, és akkor tényleg egy négy-öt napos fantasztikus körversenyről beszélhetünk. Szerintem tizenegy év alatt értünk egy igazi körverseny szintjére. Persze, egy több helyszínes verseny esetében kell figyelni az elszállásolási lehetőségekre, az étkeztetésre, hiszen ezek egy sportolónak nagyon fontosak. Ez igazi kihívás lesz a szervezőknek, és erre már idén is rájöttek.
– Az évek során az emberek hogyan viszonyultak a körversenyhez? Pozitívan kezelték, vagy inkább teher volt számukra a forgalomkorlátozás miatt?
– Úgy érzem, az emberek is fejlődtek az évek során. Eleinte úgy fogták fel, újdonság, és azért jöttek ki megnézni az elhaladó kerékpárosokat, most viszont arra a szintre értek, hogy kezdenek érteni hozzá, és izgatottan várják a versenyt. Csíkszeredában az emberek már szakszerűen beszélnek a kerékpársportról, ami fantasztikus érzés.
– Legutóbbi beszélgetésünkkor, tavaly februárban azt mondta, a szövetségből kemény munka árán sikerült kiölni a korrupciót, és az utánpótlásversenyek szervezését is fontosnak tartotta.
– A gyerekeknek már tavaly elkezdtük a Román Kupa-sorozatok szervezését, amelyet körülbelül 50 kategóriában valósítunk meg, illetve országos szinten 80 leigazolt gyerekünk van, sőt, egy utánpótlásversenyen legalább összegyűl 80 versenyző, ami szép eredmény. Eddig gyerekeknek nem volt országos bajnokság, viszont most több kategóriában is rajthoz állhatnak. Múlt hónapban írtuk alá a támogatásról szóló szerződést a minisztériummal, és véleményem szerint három-négy év múlva nemzetközi szinten is megállják helyüket ifjúsági kerékpározóink. Mivel egy elég sérült szövetséget vettem át 2013-ban, a legnagyobb problémánk nem pénzügyi, hanem a szaktudás hiánya. Olyan embereket és szakembereket örököltünk, akik kiöregedtek, és nem kellett tanulniuk, illetve a klubok is szervezetlenek voltak. Még szükségünk van néhány évre, hogy megfelelő edzőket, szerelőket, menedzsereket és masszőröket neveljünk, mert fontos, hogy mindenki a legmagasabb szinten végezze a feladatát.
– Két hónapja beindult a Novák Károly Eduárd Kerékpáros Akadémia.
– Jelenleg úgy vagyunk, hogy megnyitottunk, de még bent meszelünk. Megvan a koncepció, viszont még szakemberhiányban szenvedünk, szükségünk van még egy edzőre. Már van tizenöt gyerekünk, akik az országos bajnokságban nagyon jól teljesítenek, illetve szeptember közepétől újabb tizenöt tehetség csatlakozik az akadémiához, vagyis idén harminc gyerekkel dolgozunk majd. A jövőben a környező városokat – Sepsiszentgyörgyöt, Székelyudvarhelyt és Gyergyószentmiklóst – is az akadémia égisze alá vonnám. Szeretném, ha ezek a városok az akadémia úgymond fiókjaiként működnének, és csak 14 éves korig dolgoznának a gyerekekkel, és innen történne egy szelekció a központba. A fiatalokat a kerékpársport felé terelném, mert nálunk nemcsak a sport terén kapnak kiváló nevelést, hanem mentális és szociális téren is fejlődhetnek megfelelő szakemberek bevonásával.
– 2016 decemberében választották meg a Balkán Kerékpáros-szövetség alelnökének.
– Ez a szövetség inkább csak politikai célból működik. Tizenkét tagállam, azaz a Moldovai Köztársaság, Románia, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Albánia, Macedónia, Bulgária, Törökország, Görögország és Ciprus képviselteti magát. A Balkán Kerékpáros-szövetség elnöke a macedón Szasho Dimitrijoszkijt, a két alelnök a bosnyák Vladimir Kuvalja és én. Eddig nem volt még romániai képviselet a menedzsmentben. Többnyire az Európai Kerékpáros-szövetségtől próbálunk segítséget kapni, egyelőre nem ismerték el a szövetséget hivatalosan, viszont nagy szavunk van a választásokon, hiszen tizenkét országot irányítunk. A szövetség céljai között szerepel a kerékpársportok népszerűsítése a Balkán-térségben a gyerekek körében. Az európai szövetségben én vagyok az egyik szavazati delegátus – 15 szavazó képvisel 50 országot –, és szeptemberben lesz a Nemzetközi Kerékpáros-szövetségnél a választás, és ez nekünk jó, mert ezen a szinten kezdődnek az alkudozások, és azon vagyok, hogy minél több támogatást a Balkán-részre tudjak terelni.
– Tavaly címvédőként vett részt a riói paralimpián, viszont a versenyek nem úgy alakultak, ahogy szerette volna. Hogyan tovább a folytatásban?
– Ennyi év kerékpározás után is be kellett látnom, hogy lehet tanulni újat, még magasabb szinten is. Én tavaly nagyon erős voltam, teljes mértékben felkészültem a paralimpiára, viszont valamit elszúrtunk. Úgy döntöttem, hogy idén pihenek, a következő és egyben utolsó célom, hogy részt vegyek 2020-ban a tokiói paralimpián. Ez lesz pályafutásom utolsó megmérettetése, utána pedig továbbra is a kerékpársportnak szentelem magam.