Az ornitológia – mint az állattan madarakkal foglalkozó tudományága – épp tudományos hangzása miatt tűnhet elérhetetlennek a mindennapi ember számára. Magyar megnevezése, a madártan viszont sokkal barátságosabb, és a hozzá nem értőnek is tiszta: kedvenceinkkel, természetbeli vagy épp a háztartás körüli szárnyasainkkal foglalkozik, és mint ilyen, sokan konyítanak hozzá, és sokan vannak olyanok is, akik hobbiként foglalkoznak ezzel a szép tudománnyal.
Hogy ki lehet madarász? Bárki, aki elhivatottságot érez szárnyas barátaink iránt, kezdésnek semmi más nem kell hozzá, mint nyitott szemmel és füllel járni a természetben. Aki azonban komolyabb eredményeket akar elérni, annak folyamatosan kell képeznie magát, autodidakta módon kell egyre több ismeretet elsajátítania – véli az uzoni Ambrus László nyugalmazott testnevelő tanár, aki nemcsak Háromszéken, hanem tágabb környezetben is elismert ornitológusnak számít.
Ambrus Marosvásárhelyen született, első „madaras” emléke is ide fűződik. Kisgyerek korában egy verébfiókát talált, hazavitte, otthon nevelgette. Hiába mondta édesapja, hogy majd megeszi a macska, kitartóan babusgatta a kis madarat. Tudományos érdeklődése is ekkor kezdődött, előre azt „kutatta”, mivel lehet etetni egy kis verebet, hiszen az tiszta volt számára, hogy a közismert kenyérbél nem a legegészségesebb a madár számára. Aztán eljött a válás pillanata is, a felserdült veréb hasonszőrű – vagy inkább tollú – társai csapatához szegődött, s elhagyta nevelő gazdiját.
Később az akkor alapított marosvásárhelyi állatkertben kapott feladatokat Rend Laci bácsitól, aki maga köré gyűjtötte a madarakat szerető gyerekeket (főként, ha nem voltak tagjai a pioníregyletnek). Itt ismerkedett meg a ragadozó madarakkal 15 évesen, s ez az első szerelem ma is él. Mindent egybevetve: a madarak világa átszőtte egész életét.
– Ha a tudatlan szemlélődő az erdőben vagy a mezőn akar madarat megfigyelni, sokszor nem is tudja, hol keresse azt. Mire kell odafigyelni, hogy valóban eredményes legyen a madarak tanulmányozása?
– Minden madárnak megvan a maga élőhelye. A fák alsó elágazásainál a fekete rigó fészkét kell keresni. Gyönyörű szép, világoskék színezetű, mintázatú tojásai vannak. Érdekes maga a fészek megépítése is. A fekete rigó a szó szoros értelmében lótrágyával béleli ki a fészkét, így kemény, kopogós lesz. Sokan úgy tudják, hogy a fekete rigó fák odvaiban rakja le tojásait. Ez téves, a naiv ember a hozzá hasonlító seregéllyel téveszti össze. A seregély valóban odúlakó. Van egy mondóka is, a pózna tetején pózoló hím mondja: gyere ide, tojócska, itt van egy jó odúcska! A fák középső részein a galambszerű madarak tanyáznak, fenn a ragadozó madarak, a két szint között meg a kis énekes madarak. A mezőn az eget is kell kémlelni, a köröző madarak sok mindent elárulnak. De ugyanakkor a földön fészkelő madarakra is oda kell figyelni. A bozótosokban kell keresni az ökörszemet, a tyúkszerű, de aprócska madarat igen nehéz észrevenni.
– Hogyan fejlesztheti magát a kezdő – vagy épp haladó – ornitológus?
– Rengeteg szakleírás, madarakkal foglalkozó könyv létezik, ezeket folyamatosan kell tanulmányozni, számos új és hasznos információt kaphat az ember.
– Felszerelés tekintetében mi a minimális követelmény?
– Elsősorban csendben, feltűnést mellőzve kell járni a természetben. A természetjárás különben nagyon jól összeegyeztethető a madarak megfigyelésével. Egy madarásznak van füle és szeme, mindig nyitott füllel és szemmel kell járnia a természetben. A tapasztalt madarász a madár hangjából meg tudja ítélni annak fajtáját, azt is, hogy milyen alkalomból adta ki a hangot. Tavasszal a területszerzés, a terület megjegyzése okán szólalnak meg a madarak. Később lankad a hangjuk, nyár derekán nemigen hallunk madárhangot. Ősszel a gyülekezés ideje van, ezt szintén hallhatjuk. A felszerelés nem ördöngös. A ruházatnak terepszínűnek kell lennie. Szükség van távcsőre, távolabbi felvételeket is készítő fényképezőgépre. A lessátor ugyancsak jó szolgálatot tesz.
– Vannak könnyebben vagy épp nehezebben megfigyelhető madarak?
– Megfigyelésük eleve nem egyszerű dolog. Már a színezetük is rejti őket, főként a tojókat. Ez a ragadozók ellen is védelmet nyújt. A hang után tudjuk, hol kell keresni a madarat, de ez a hímek hangja. A tojók sokkal rejtőzködőbbek, nem mutogatják magukat, nem pózolnak, mint a hímek. A bozótlakók nehezen megfigyelhetők. Az ökörszem például a sűrű aljnövényzetben él, a fészkét ágrakások közé rejti.
– Korábban mondta: a ragadozók a kedvencei. Melyek vidékünk jellemző ragadozó madarai?
– A legközismertebb az egerészölyv. Állandó madarunk, egész évben itt tartózkodik. A Rara Avis madarászszervezetnek van egy sikeres programja, Kőröspatakon T-fákat helyeztünk ki, az egerészölyvek nagy szeretettel foglalták el azokat. Megpihennek rajta, onnan figyelik a környezetüket. A gazdák számára ugyancsak nagyon hasznos az egerészölyvek jelenléte. Statisztikailag kimutattam, egy pár egerészölyv tevékenysége során egy év alatt annyi búzát spórolunk meg, mely nem válik a rágcsálók prédájává, amennyi egy háromezer lakosú település egyheti gabonáját biztosítja. Kiemelten oda kellene figyelnie az embernek ezekre a madarakra, az egerészölyvre és az éjszakai ragadozó madarak közül az erdei fülesbagolyra. Mindkettő állandóan itt tartózkodik, egereket, pockokat, hörcsögöt fogyasztanak előszeretettel. A baglyok köpetéből kimutatták, hogy vidékünkön fő táplálékuk a mezei pocok.
– Mennyire tudatosul az emberekben, hogy a madarak is védelemre szorulnak?
– Megint a gyerekkorra kell visszatérni, a gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad mondókára. A magyar, a székely ember állandóan védte a háza táján lévő madarakat. Mindig várta például a gólyát. Azt mondta: az én gólyám érkezett meg, ha a csűrjére, szalmakazalára rakta fészkét. Ha az utcán lévő oszlopra épített fészket a gólya, akkor az a szomszédok közös tulajdona volt, a mi gólyánk. 2017-ben az első Háromszékre érkező gólya Uzonban szállt le, nevezetesen a Veress Erzsébet nyugdíjas tanítónő háza előtt lévő villanyoszlopon telepedett meg. Olyan boldog volt, amikor mondtuk: megjött a gólyád! Meg – mondta nagy büszkeséggel. A fecske is egyféleképpen a hűség jelképe, megtestesítője. Dalainkban is ott van: eresz alatt fecskemadár, fecskemadár, sírva nézlek, te itt voltál a múlt nyáron, nem hagytál el, mint a párom...
– Hogyan alakul a gólyák létszáma?
– Talán állandósult nálunk, a megyében. Az időjárásnak megfelelően változik, vagy több, vagy kevesebb van belőlük, de a lakott fészkek száma állandósult. Így nem beszélhetünk arról, hogy veszélyben lenne a gólyapopuláció. Kultúrmadár, az emberek közelében él, az emberek tisztelik, odafigyelnek rájuk. Oltszemen a gólyafészket megfigyelő állandó kamera is bizonyítja, nagyon sokan követik az interneten. Esős időszakban, amikor több élelemhez jutnak, több fióka repül ki a fészkekből. Szárazságban kevesebb fiatalt tudnak felnevelni a szülők. Téves hit, hogy a gólya kilöki fészkéből egyik-másik fiát. Ilyen nincs.
– Vannak-e veszélyeztetett madárfajaink, amelyekre fokozottan kellene figyelni?
– Megcsappant a mezei pacsirták száma, és ez a nagyipari mezőgazdaság egyik eredménye, ugyanúgy, mint a bozótlakók fogyása. Nincsenek meg a mezsgyék, a parcellákat elválasztó bokorsorok, elvesztették életterüket, így énekes madaraink nagy veszélyben vannak. Pedig ők a természet egyik egészségőrei. Összeszedik a legkisebb rovarokat a növényekről. Ha erre is odafigyelnénk, sokkal kevesebb rovarirtó szert kellene használni, egészségesebbek lennének a gyerekeink is.
– Mit tud ajánlani azoknak, akik hobbiszinten foglalkoznának madarászattal?
– Szeressék a madarakat. A többi jön magától.
