Tagadhatatlanul szélsőséges időszak áll mögöttünk. A hosszan tartó hőség mindenkit megviselt, áldozatokat szedett a túlhevült városokban rekedt lakosokból és a tengerpartra menekülőkből is. Idén 48 napon tűzték ki a piros zászlót a vízimentők, tehát az idény negyedében sem lehetett fürdeni, és mivel a szabályokat kevesen veszik komolyan Romániában, minden második-harmadik nap tragédiák történtek; egyes hírcsatornák szerint 30 fölött van azoknak a száma, akik az életükkel fizettek azért, mert nem akartak lemondani a legfőbb vakációs programról, a vízről. De ölt embereket egy-egy vihar is, és okozott károkat a szárazság is.
Hasonlóan végletekbe menő történetek tarkítják a közéletet is: aki egy kis nyugalmat, pihenést remélt az uborkaszezonban, keservesen tévedett. Egyik botrány a másikat éri, azt sem tudjuk, miért mérgelődjünk jobban: azért, mert folyton új adókkal, drágulásokkal riogatnak, vagy azért, mert az oktatási miniszternek sürgősebb 13 főtanfelügyelő menesztése, mint a tankönyvhiány rendezése, mert a 11 megkezdett autópálya-szakaszból csak négyen haladnak elfogadható ütemben, mert kiderült, hogy nem csupán a rendőrök, börtönőrök, katonatisztek, hírszerzők, bírák, ügyészek és tövényhozók kapnak szemérmetlenül magas speciális nyugdíjakat, hanem a parlamenti alkalmazottak, titkárnők és sofőrök is, mert suba alatt tömérdek befolyásos személy hozzátartozóit alkalmazták különböző jól fizető állásokba az elmúlt hónapokban, mert a politikai osztály olyan istencsapásának tűnik, amely ellen egyszerűen nincs védelem...
Nekünk, magyaroknak ezen felül még kijárnak más, extra szórakozások is: a folyamatban levő zászlóperek, a szokásos székelyföldi román sirámok mellett a még távolról sem egyenesben levő marosvásárhelyi iskolaügy, újabban a városnak dicsőséget hozó sepsiszentgyörgyi sportolók (kosarasok, labdarúgók) lehetőség szerinti gáncsolása, no meg a centenáriumi láz, a román egyesülés századik évfordulójának közeledtével egyre inkább elszabaduló indulatok.
Sajnos, kifelé is hiába nézünk: Európa, a jólét és a demokrácia áhított ideálja a bevándorlókkal, kiválókkal, terroristákkal küzd, fölötte pedig Trump és Putyin ideges kijelentései röpködnek; hogy még cifrább legyen a helyzet, olykor a Közel-Kelet is beleszól a vitába.
Igen, ez a nyár nem a gondtalan örömöké volt. És az ősz sem ígérkezik nagyon derűsnek...