Elmondása szerint a két sepsiszentgyörgyi alpinista egymásban fantasztikus társra talált, a tíznapos alapos magashegyi előkészületek majdnem annyira igénybe vették őket, mint végül az erőltetett menetben való feljutás a csúcsig. Tulit és Csenteri augusztus 7-én hajnali 3 óra 20 perckor vágott neki a csúcstámadásnak, és közel tizenkét órás mászás után jutottak fel Kazahsztán legmagasabb hegyére, az Egek Urára. Ez csak az út fele volt, hiszen a csúcson töltött fél óra után következett az ereszkedés, amely újabb öt órába telt a háromszékieknek. Tulit Zsombor szerint sokkal, de sokkal jobb időt fogtak ki, mint amire számítottak, a csúcstámadásuk idején mintegy tizenegyen mozogtak a Khan Tengrin.
Hegymászóinknak a korlátaik legyőzése és egy sikeresen elvégzett feladat eufóriája mellett az alpinizmus roppant negatív oldalával is szembesülniük kellett: a hegyen való tartózkodásuk ideje alatt tüdőödéma miatt egy török, míg a csúcsmászásuk napján egy bolgár bajtársuk veszítette életét. Utóbbi, aki egy nappal korábban egy amerikai hegymászó életét mentette meg, 6500 méteres magasságból zuhant le. A szomszédos országbeli mászót azon az úton érte a halálos baleset, amelyen néhány órával korábban a székelyek is elhaladtak.
Az expedíció során a szentgyörgyiek más nemzetiségű hegymászókkal is megismerkedtek, fő beszélgetési témájuk természetesen maga a hegy és az időjárás volt. Ám több mint ötezer méter magasan, a sátorfalak között német, kazah, orosz, olasz, amerikai társaik nagy érdeklődéssel hallgatták végig alpinistáink előadását a székelységről és autonómiatörekvéseikről is. (t)