A kelet felől az Olt, délről és nyugatról az abba beömlő Somos-patak által határolt magaslaton őskori település létezett. Két részből állt, a belső védettebb volt, és árok választotta el a külsőtől. Ám a külső településrészen is felfedtek egy két körárokkal övezett szakaszt. A belső kör átmérője mintegy 30 méter, és középen három ház állott.
A telephelyet a 20. század elején fedezték fel, 1909-ben végezte az első ásatást László Ferenc, a Székely Nemzeti Múzeum őre Huber Schmidt híres német ősrégésszel közösen. Utóbbit különösen érdekelték a kelet-európai őskori festett kerámiás kultúrák, ő végezte az első ásatásokat Cucuteni-ben is ugyanabban az évben.
Évtizedekkel később előbbi unokája, László Attila régészprofesszor 1976-tól az 1980-as évek végéig több ízben folytatott nyaranta nagyobb méretű feltárásokat. Sikerült tisztáznia a lelőhely rétegtani viszonyait: több településszintet figyelt meg, és több lakóházat is feltárt. Az ő munkáját folytatják már negyedik éve, az SZNM kezdeményezésére a Maros Megyei Múzeummal együttműködve Sztáncsuj Sándor, illetve Berecki Sándor marosvásárhelyi régész vezetésével. A tervásatás nem olyan, mint a leletmentés vagy a megelőző feltárás, nem időhöz kötött, hanem pénzhez. Így évekre elnyúlik, de előnye, hogy igen alapos munkát tudnak végezni – magyarázza a háromszéki régész. Ezt az ásatást az SZNM finanszírozza, azaz szállást és étkeztetést biztosít, a munka önkéntes alapon történik. Idén a háromszékiek és Maros megyeiek mellett részt vett egy volt jászvásári egyetemista, továbbá öt diák, négyen Kolozsvárról, egy Budapestről.
Az ásatás előtt geofizikai felmérést végeztettek, és sikerült megállapítani, milyen méretű objektumok lehetnek a föld alatt. Ez segített, hogy megértsék, milyen lehetett az őskori település felépítése, és ennek alapján választották ki a helyet, ahol elkezdtek ásni. Érdekes dolgokat mutatott ki a műszer: a település két részből állt, a belsőt árok választotta el a külsőtől. A külső részen kettős körárok látszik, amelynek közepén nagyobb építmény állt. Azt, hogy mi lehetett ott, még nem sikerült megállapítaniuk. Ezek keskenyek, mintegy 70 cm mély, egy méter széles árkok, nem biztos, hogy védelmi szerepük volt, de lehetett akár kerítés is a kettő között. Elkezdték feltárni ezt a nagyobb építményt, amelyet a 20. század folyamán szétszántottak. Favázas ház lehetett, relatív nagy területen feküdt, ezért csak egy részét tárták fel.
2014-ben feltárták a két településrész közötti nagy védőárok egy részletét, sikerült kiegészíteni László Attila megállapításait. Közel 5 méter széles és 2 méter mély árok lehetett. Amikor annak idején kiásták, a földet felhalmozták a belső részen. A település megemelt belső részén lakóházak álltak egymás mellett. 5 × 8, 6 × 10, 6 × 12 négyzetméter alapterületű vályogházakról van szó, egyszerű oszlopszerkezettel, vesszőből font falakkal, amelyeket sárral tapasztottak be. Az SZNM régészeti alapkiállításán látható egy ilyen kicsinyített mása.
Ez a Cucuteni-Tripolje művelődési körhöz tartozó erősdi kultúra egyik települése, Kr. e. az ötödik évezred második feléből, körülbelül 4400–4200-ból való. Az ásatások során talált másodlagos leletek, főleg kerámia alapján tudják, hogy későbbi korszakokban is laktak ott. Sztáncsuj Sándor sorolta a kései rézkorból, a negyedik évezred második feléből, a kora bronzkorból, a harmadik évezred első feléből talált leleteket, s már az 1970-es években rábukkantak középső bronzkori kerámiára is, ez utóbbi nagyjából a második évezred közepére tehető Wietenberg-kultúra lelete. Tehát megszakításokkal ugyan, de több évezreden át lakott területről van szó – összegez a régész. A legösszefüggőbb nyomok és a legtöbb lelet a rézkorból, az ötödik évezred második feléből származik.
Ahol most tartanak, többrétegű település, a 300–400 év alatt, amíg a rézkori kultúra idején ott laktak, több házat egymás fölé építettek. Egyesek elpusztultak, vagy szándékosan elegyengették az előzőek nyomait, közben kiszórtak tárgyakat, amelyek leletté váltak. Lassan megy a rétegek feltárása, valahogy úgy, ahogyan a hagyma héját hámozzák le – él a hasonlattal. Két települési szintet tártak fel, alattuk még legalább egy található, de lehet, hogy kettő is. Remélik, a következő években sikerül kibontani. Nagyon sok értékes leletanyag származott az ásatásból, meséli: tavaly és idén is találtak kis méretű ép edényeket vagy nagyobb, de összerakható, restaurálható edénytöredékeket, pattintott és csiszolt kőeszközöket, sok őrlőkövet, amellyel a gabonát zúzták, állatcsontokat, még szobrocskákat is. Idén egy rézgyűrűt is kiástak. Ez jelentős – mondja a régész. Igaz ugyan, hogy akkor a rezet és az aranyat már használták, de nehezen állították elő, ezért ritka.
Idén egy olyan településszintet értek el, ahol egymás mellett három lakóház állt. Amikor ezek elpusztultak, az agyag kiégett. Elbontották az omladékot, és feltárták a járófelületeket, amelyekben látszik a tartócölöpök helye. A leásott cölöpök még legalább egy méterrel lejjebb értek, helyükön látszanak a rétegnyomok. Várják, hogy még lejjebb jussanak. De ez már a jövő évi ásatás kihívása.