A zabolai születésű Fejér Csongor Béla a Kolozsvári CFR ellen mutatkozott be az élvonalban, majd a Dinamo elleni mérkőzésen bravúros hárításaival hívta fel magára a figyelmet. Az egyik, nem mindennapi megmozdulását megválasztották a 7. forduló legszebb védésének, viszont a dicsőség nem szállt a fejébe, hiszen továbbra is alázatosan edz, és ha a folytatásban is lehetőséghez jut, arra koncentrál, hogy hozzásegítse a piros-fehér mezeseket a pontszerzéshez. A 22 éves, 184 centiméter magas Fejér az FC Zágontól került a Marosvásárhelyi ASA csapatához, viszont kölcsönben játszott Râmnicu Vâlcea együttesénél is. A tehetséges kapussal a mérkőzés előtti rutinjáról, a Sepsi OSK-ról és a jövőbeli célokról beszélgettünk.
– Kevés fiatal választja magának ezt a posztot. Te miért lettél kapus?
– Az, hogy labdarúgókapus lettem, többnyire az édesapámnak köszönhető, hiszen gyerekként vele jártam mérkőzésekre. Ő ötöd- és negyedosztályban volt hálóőr, volt esélye arra, hogy magasabb szinten is védjen, de nem jött össze. Nekem már az első pillanatban megtetszett ez a poszt, és az évek során sokat tanultam édesapámtól, így egy idő után egyértelművé vált, hogy kapus akarok lenni.
– Két és fél évig a Marosvásárhelyi ASA hálóőre voltál, ahol Szuperkupa-győzelmet ünnepelhettél. Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb?
– 2014 januárjában kerültem a még II. ligában játszó ASA csapatához a harmadosztályban szereplő FC Zágon együttesétől, a marosvásárhelyiek pedig az idény végén kölcsönadtak, így fél évet Râmnicu Vâlcea alakulatánál játszottam. 2015 januárjában visszahívtak kölcsönből, és a szezon végére élvonalbeli feljutást ünnepelhettünk. A feljutás után a Maros-partiak igazoltak egy tapasztaltabb kapust Eduard Stăncioiu személyében, akitől nagyon sokat tanultam, illetve a kapusedzőm is rengeteget segített a fejlődésben. Stăncioiu a szárnyai alá vett, és így volt esélyem egy igazán jó kapus mellett tapasztalatot gyűjteni.
– A kapusoknak, akárcsak a mezőnyjátékosoknak, rendkívül fontos a mentális felkészülés. Mennyire visel meg egy kevésbé jól sikerült mérkőzés, és ezeken mennyire tudsz túllendülni?
– Nagyon kell koncentrálnunk, mert sokszor a kapuson múlik a három pont sorsa, hiszen egy kapott gól miatt veszíthet a csapat, viszont egy jó védésnek köszönhetően akár győztesként hagyhatjuk el a pályát. Ha a Dinamo elleni mérkőzést nézem, akkor többet tudtam volna segíteni a csapaton. Nagyon nehezen tudok túllépni egy kevésbé jól sikerült mérkőzésen, mert a kapus hibája perdöntő a játék szempontjából. Ha a csatár kihagy egy lehetőséget, vagy egy középpályás elad egy labdát, az mégsem olyan vízválasztó szituáció, mint amikor egy kapushiba miatt kap gólt a csapat. Minket már senki nem tud hátulról segíteni, mint a többi játékos esetében, mi csak magunkra számíthatunk.
– Vannak mérkőzés előtt megszokott rutinjaid?
– Mérkőzések előtt megérintem a keresztlécet, a jobb és bal kapufát, utána pedig letérdelek a kapu előtt és imádkozom. Ez a rutin csak úgy kialakult az évek során, hiszen a vallását gyakorló katolikus családból származom.
– Kit tartasz a világ legjobb kapusának, illetve kinek a stílusa fekszik számodra a legjobban?
– Számomra a világ legjobb kapusa a 26 éves, spanyol válogatott David De Gea, aki 2011-től a Manchester United csapatában első számú hálóőr. Nagyon jó képességekkel megáldott játékos, aki stabilitást biztosít a pályán, és nem utolsósorban a tizenegyeseket is jó érzékkel hárítja. Európa-ligás aranyérmekkel büszkélkedhet, illetve Európai Szuperkupa-győzelmet is magáénak tudhat. De Gea játékstílusa mellett figyelemmel követem a Real Madrid Costa Rica-i válogatott kapusának, Keylor Navasnak a teljesítményét is.
– Beszéljünk kicsit a Sepsi OSK-ról. Melletted még két kapust foglalkoztat az élvonal egyik újonca. Milyen a közös munka?
– Adrian Rusandu a csapat kapusedzője, akivel nagyon jól szót értünk, és a közös munka is jól megy. Niczuly Roland és Bogdan Miron jó csapatjátékos, ezért kiválóan együtt tudunk dolgozni, jól egyezünk, motiváljuk egymást, hiszen közös a célunk, szeretnénk, ha a csapat minél több pontot gyűjtene. Van köztünk egy egészséges rivalizálás, de ez is csak abban segít, hogy egyre jobbak legyünk, bizonyítsuk rátermettségünket, mert az edzéseken végzett munkánknak köszönhetően játéklehetőséghez juthatunk.
– A Kolozsvári CFR ellen bemutatkoztál az élvonalban, majd a Dinamo ellen is kezdőként léptél pályára, sőt, az egyik megmozdulásodat a 7. forduló legszebb védésének is megválasztották. Hogyan élted meg ezt a két mérkőzést?
– Karrierem első élvonalbeli meccsén a CFR ellen állhattam a kapuba, ez pedig számomra komoly mérföldkő volt, hiszen a sokévi munka kifizetődött. A kolozsváriak nagyon jók, egyértelműen a három legjobb csapat egyike, amely a bajnoki címért harcol. A második mérkőzésemen a Dinamo ellen kissé csalódott voltam a meccs után, hiszen nem tudtam hárítani Sergiu Hanca tizenegyesét, pedig rajta voltam, hozzáértem a labdához, de a kezemről a hálóba ment. Inkább lemondtam volna arról a védésről, amit megválasztottak a legjobbnak, ha a büntetőrúgást tudtam volna védeni, és hoztunk volna egy pontot Bukarestből.
– Sokan mondják azt, hogy 190 centiméter alatt nincs is jó kapus. Az biztos, hogy egy hálóőrnek fontos a magasság, de ez nem minden. Te mit gondolsz erről?
– Véleményem szerint a magasság nem kizáró, valakiből csak azért nem lesz jó kapus, mert meghaladta a 190 centimétert. Nagyon sok összetevője van annak, hogy megbízható hálóőrré váljon egy játékos: gyorsaság, vakmerőség kell hozzá, fontos, hogy bátor legyen. Mindenképp előny, ha kétlábas, mivel a kapusok manapság nagyon sokszor lábbal avatkoznak a játékba. Elengedhetetlen a gyors reflex, de nélkülözhetetlen az ütemérzék, és a rúgótechnika sem utolsó. A kiváló mentális állapot is nagyon sokat segít, hiszen utolsóként áll a mezőnyjátékosok mögött: tudnia kell rövid idő alatt a lehető legjobb döntést meghozni.
– U19-ben már álltál a román válogatott kapujában. Néhány éven belül szeretnél a felnőtt nemzeti csapatban is bizonyítani?
– Azt gondolom, hogy egy játékosnak az álmai között szerepel, hogy karrierje során a felnőtt válogatottban is játsszon, és ezzel én sem vagyok másképp. A legfontosabb, hogy a klubnál végezzem a feladatomat, dolgozzak és hozzam ki magamból a legtöbbet, így az eredmények sem maradnak el.
– Sorozatban három elveszített mérkőzés után milyen a hangulat a csapatban?
– Próbáljuk magunk mögött hagyni ezt a nehéz időszakot, a csapaton belüli hangulattal nincs gond. Koncentrálunk az edzésekre, illetve mindenki azon van, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. Személy szerint arra törekszem, napról napra jobb legyek, minden egyes edzésen a maximumot teljesítsem, és bízom benne, hogy a folytatásban is lehetőséget kapok, így meghálálhatom a bizalmat. Ha Jászvásár ellen újra én állok a kapuban, akkor egyértelműen azon leszek, hogy pontokat szerezzünk, hiszen nagy szükségünk van rá.
– Hét forduló már lejárt. Mik a személyes céljaid az idényben, illetve mit szeretnél elérni a csapattal?
– A legfontosabb, hogy újoncként maradjunk az élvonalban. Még nagyon sok mérkőzésünk van, de úgy gondolom, ez a csapat az elmúlt hét fordulóban folyamatosan fejlődött, és ez a jövőben sem lesz másképp, így van esélyünk, hogy bennmaradjunk, és az I. liga állandó csapata legyünk. Ami engem illet, szeretnék minél többet védeni, segíteni akarom a csapatot, amennyire csak tudom.
– Még nagyon fiatal vagy, és 2019 júniusáig szerződésed van a Sepsi OSK csapatával. Hogyan látod a következő öt évedet?
– A legfontosabb, hogy jól végezzem a feladatomat a klubnál, mert ez számomra is csak előnyt jelent, ha a csapat halad előre, akkor a karrierem is felfelé ível. Törekedem arra, hogy egyre jobb legyek, fontos számomra, hogy bízzanak bennem az edzők és a csapattársaim, mert ez elengedhetetlen a pályán és a mérkőzéseken. A hibáimat edzéseken igyekszem kijavítani, fejlesztem azokat a tulajdonságaimat, amelyek még nem a legjobbak, hiszen ezzel is csak azt szeretném, hogy a csapat meghatározó játékosa legyek.