Legjobb példa erre a fogyatékkal élők munkaviszonyát szabályozó sürgősségi kormányrendelet, amelyet augusztus elején fogadtak el, és szeptember elsejétől életbe is lép. A munkaügyi minisztériumban ismét hűbelebalázs módjára, a következmények felmérése nélkül hoztak egy döntést, mely lerombolja azt is, ami eddig úgy-ahogy működött. Évek kellettek, míg bár itt-ott az országban létrejöttek a védett műhelyek, néhány önzetlen ember, szervezet ténykedésének köszönhetően munkalehetőséget biztosítottak a betegségük miatt társadalomból kirekesztetteknek. Nyugaton jól bevált módszer, kisebb településeken is virágoznak a védett műhelyek, bebizonyosodott, ez a leghatékonyabb módja, hogy azok is kisebb-nagyobb közösségük hasznos, értékes tagjának érezzék magukat, akik nem voltak oly szerencsések, hogy egészségesnek szülessenek. Nálunk azt a néhány százat is megszüntetik, mely körülbelül kétezer munkaképes fogyatékos elhelyezését tette lehetővé, a minisztérium szerint visszaélések miatt (noha, mint kiderült, senki semmilyen ellenőrzést nem végzett), és állítják, az újítás javukat szolgálja, hisz cégek alkalmazzák majd őket, hogy ne kelljen a kétszeresére növelt járulékot törleszteniük. Ahogy ezt egy bukaresti íróasztal mellett elképzelik... Hány cégvezető vállalja egy fogyatékos alkalmazásának felelősségét, nyűgét? Lesz-e, aki segítse beilleszkedésüket, munkájukat? Az elmúlt évtizedek példája azt mutatja, nem nagyon. De legalább dől majd a pénz az államkasszába, eddig félmilliárd, immár egymilliárd eurónyi gazdagítja, no nem a fogyatékos programokat, hanem a nagy központi büdzsét.
A sok osztogatás után pénzre van szükségük a kormányzó uraknak, a föld fenekéből is. Így semmilyen intézkedéstől nem riadnak vissza. A fenti történethez nagyon hasonló az, amit a magánnyugdíjalapok megnyirbálásával terveznek. Majd tíz éve  azért hozták létre ama bizonyos második pillért, mert úgy ítélték meg, az állam nem elég jó gazda. Most a miniszterelnök hirtelen azzal állt elő, mindennek a fordítottja igaz, igenis, az állam hatékonyabb. Melyik? Amelyik a befizetett hozzájárulásokat rögtön ki is osztja nyugdíjak formájában? Hiába a biztosítók felháborodása, fölöslegesen kérnek bizonyítékot arra, hogy nem kezelnék jövedelmezően a rájuk bízott alapokat, vita nincs, visszaállamosítják a nyugdíjalapot, mert pénzre van szükség. És ugyanezért emelik ismét az üzemanyag jövedéki adóját, s bár ígérget hetet-havat a kormányfő, a korábbi példák is bizonyítják, elképzelhetetlen, hogy ne nőjön a benzin, gázolaj ára.
Hozott sötét pillanatokat a nyár is, de mi jön ezután, mikor már nem szabadságukra, hanem teljes gőzzel munkájukra figyelnek? Vészjóslóak a jelzések, fosztogató ősznek nézünk elébe.