Nosza, az újdonsült elnök szaporán sütkérezett sikere fényében és fényképezkedett a világ vezető politikusaival. Találkozott Trumppal, és szorongatták is egymás kezét. Puszilózott a német kancellár asszonnyal, akivel egy (Európa)követ fújnak. Feszített azért is, mert most már Franciaország Európa második nagyhatalma lett, miután Anglia angolosan lelépett az unióból. De az ellenfélnek tartott Putyinnal is parolázott Párizsban. Aztán rövid három hónap alatt úgy leesett Macron népszerűsége, mintha ezer sebből vérezne. Lassan körmére kezdenek égni választási ígéretei, mert a franciák látják, hogy Párizsban nem folyik tejjel-mézzel a Szajna. Most – többek közt – azt is szemére hányják, hogy három hónap alatt sminkre 26 ezer eurót púderezett el. Pedig lehet, hogy nem is magára költötte, hanem (az amerikai First Lady mintájára) az Első Madammá előléptetett, élete párja, Brigitte tatarozására.
Macron most romokban heverő otthoni népszerűségén akar lendíteni egyet, és mivel senki nem lehet próféta saját hazájában, ő is idegen országokban próbál prédikálni, híveket toborozni, és némi külpolitikai sikereket felmutatni. Ezért vándorbotot ragadott, és hamuba sült javaslatokkal tarisznyájában elindult szerencsét próbálni Kelet-Közép-Európában. Bécsben találkozott az osztrák, cseh és szlovák vezérrel, abban reménykedve, hogy velük zöld ágra vergődik a keleti munkavállalók nyugati alkalmazása szabályainak megváltoztatásában. Fejében ötletekkel, tarsolyában a V4-ek közé éket verő javaslatokkal jelent meg, és nagy ívben próbálta elkerülni a magyar és lengyel vezetőt. (Nem tudni, hogy Magyarország átengedte-e légterén gépét, amellyel Romániába repült.) Nálunk szűkszavú mosollyal és nagy szeretettel fogadta az államelnök, Iohannis. Macron hallhatott róla, hogy elnökünk milyen jó fegyvervásárló hírében áll, és nem is csalatkozott benne, mert újabb együttműködési szerződés köttetett a franciákkal, amely szerint közösen olyan helikoptereket gyártunk, amelyeket mi veszünk meg saját magunktól magunknak. Fegyvervásárlással lehet jó barátokra szert tenni! Amerikától már vettünk négymilliárdra rakétaelhárító rendszereket, így velük már kebelbarátok vagyunk. A franciáktól – a barátságot ápolandó – most még mindenféle rövid és nagyon rövid hatósugarú rakétákat is szerzünk, bizonyosan hazai, házi használatra. Ezeket a nagyon rövid hatótávolságúakat Iohannis saját belső ellenségei ellen tudná bevetni, és velük ijesztgeti az igazságszolgáltatást szabályozó törvényeket megváltoztatni akaró politikusokat, miközben a Cotroceni-palotából célba veszi a kormánypalotát. Észak-Koreával is lehetnénk nagyon jó barátok, ha tőlük nagy hatósugarú interkontinentális ballisztikus rakétákat vennénk, mert ők abban olyan jók, hogy Amerikát is azzal fenyegetik. Így akár még Putyint is sakkban tudnánk tartani.
Mint a tévéközvetítésekből is láthattuk, a két elnök: Iohannis és Macron teljes mellszélességgel kiállt egymás mellé – mellébeszélni. Macron azt a nagyszerű, világ- és Európa-rengető megállapítást tette, hogy Bukarestnek minden joga megvan kérni a schengeni övezethez való csatlakozást, hogy korlátlanul, minden ellenőrzés nélkül utazhassunk az unióban. De azt nem mondta, hogy támogatna ebben! Cserébe Iohannis ugyanilyen bíztatást adott Macronnak a munkavállalók másik országban történő kiküldetésének időtartamát és szabályozását rendező jogszabályok módosításában. Nyugat-Európa ugyan munkaerő-utánpótlási problémákkal küzd, de azt ugyebár nem kelet-európai munkavállalókkal akarják megoldani, hanem a törvénytelenül bevándorlókkal, mert így Európa dolgozó- és terrorista-utánpótlása biztosabbnak tűnik.
A román miniszterelnök szerint jövőre ismét hozzánk látogat a francia elnök. Akkor majd a nagy egyesülés emlékére egy tölgyfát fog ültetni, bizonyítván, hogy nem riad vissza a munkától, de egyben utal majd arra is, hogy bizony: ha nem egyezik bele Románia a munkavállalókra vonatkozó szabályok megváltoztatásába, akkor a franciák is meglephetik Romániát, és elvehetik – például – az erdőtelepítők munkáját.