A sepsiszentgyörgyi Szőcs Károly Csaba a falmászás szerelmese, aki évekkel ezelőtt a megyeszékhelyen saját költségén megteremtette a sportmászáshoz szükségez körülményeket, klubot alapított, és edzőként neveli a jövő sportolóit, személyre szabottan motiválja tanítványait, párhuzamot von a sport és a mindennapok között. A jelenleg Innsbruckban az ifjúsági világbajnokságon edzőként a román válogatottal részt vevő sportemberrel a falmászásról beszélgettünk.
– Sziklamászás, falmászás, műfalmászás. Romániában még gyerekcipőben jár, viszont Nyugaton már nagyobb népszerűségnek örvend. Te hogyan és mikor találkoztál ezzel a nem mindennapi sportággal?
– Mindig vonzódtam a technikai, ügyességi sportokhoz, és szerencsémre Péter Károly barátom elhívott egy gyalogtúrára az Egyeskő környékére valamikor 1999-ben, ahol sziklamászás is volt a programban. Ekkor kezdődött minden, szerelem volt első látásra. Mivel Sepsiszentgyörgyön nem volt lehetőség szervezett körülmények között műfalat mászni, komolyan edzeni egy klubban, kénytelen voltam mindent megteremteni magamnak, majd magunknak. Ez rengeteg időt, energiát és anyagi áldozatot jelentett az évek során, de soha nem volt kérdés, hogy a nehézségek ellenére folytatom-e vagy sem. 2006-ban megépítettük az első műfalunkat a szüleim padlásán, és attól kezdve folyamatosan azon dolgoztam, dolgoztunk, hogy minél jobb körülményeket tudjunk teremteni a sportmászás gyakorlásához. Szerencsére az utóbbi hat-hét évben rengeteget fejlődött a műfalmászás Romániában, és ezzel nőnek az esélyeink a nemzetközi porondon is. Viszont a feltételek összehasonlíthatatlanok a nyugatiakkal. Most Ausztriában vagyok az ifjúsági műfalmászó-világbajnokságon a romániai ifiválogatottal, és csak ámulunk, hogy milyen szinten művelik egyes országokban ezt a sportot. 2006 óta Sepsiszentgyörgyön szinte folyamatosan zajlott az oktatás párhuzamosan a fejlesztésekkel, 2007 óta hivatalosan bejegyzett klubunk is van. Azóta sikerült felküzdenünk magunkat a romániai elitbe, egyre jobb eredményeket elérve az évek során. 2014 óta a válogatottban és a szövetségben is tevékenykedem, jelenleg az ifjúsági válogatott egyik edzője vagyok.
– Megalapítottad az Adrenalin Sportklubot, és jelenleg több gyerekkel dolgozol. Országos bajnoki érmeket nyertek, nemzetközi versenyeken is részt vesztek. Ez azt jelenti, hogy nem tétlenkedtek, és van lehetőség a gyerekekben. Mi kell ahhoz, hogy valaki jó falmászó legyen?
– Ha csak röviden kellene válaszolnom, azt mondanám, hogy elhivatottság, mert ha az megvan, akkor a többit meg lehet tanulni. Nagyon sok gyerek tehetséges, és szívesen eljönnek játszadozni a műfalra, viszont a versenysportig még nagyon hosszú az út. Minél népszerűbb egy sportág egy bizonyos országban vagy régióban, annál nagyobb az esélye, hogy sok tehetséges gyerek betévedjen a műfalmászótermekbe. Mi megteszünk minden tőlünk telhetőt, viszont van pár tényező, amelybe nincs beleszólásunk, és nagyban befolyásolják a teljesítményt. Az edző sok mindent meg tud tanítani a sportolónak, viszont ahogyan azt a nagy öregek is mondják, a bajnokok születnek, nem kinevelik őket. Persze, itt hozzá kell tenni: a tehetség mellé eszméletlen komoly munkát kell beletenni ahhoz, hogy a mai világban valaki nemzetközi szinten nagyon jó eredményeket tudjon elérni. Azok az idők már lejártak, amikor valaki csak tehetségből világbajnok lesz.
– Edzőként hogyan tudod ösztönözni, motiválni a mászókat?
– Mivel a falmászás egyéni sport, és mindenkinek más az egyénisége, igyekszem személyre szabni a motiválást is. Itt persze szükség van belső tűzre is, anélkül nagyon halvány az esély magasabb szintre eljutni. Mentorként igyekszem átadni tudásomat és minden olyan apró kis információt, amely pozitív irányba segítheti a sportolót. Úgy gondolom, ha az ember nagyon komolyan foglalkozik a sportolással, megtanulhat szinte mindent, ami egy sikeres és teljes élethez kell. Emiatt igyekszem mindig párhuzamot vonni a sport és a mindennapok között, és példákkal megértetni, tanítani a fiatalokat.
– Jelenleg a világbajnokságon szerepeltek a román válogatottal, amelyben egy sepsiszentgyörgyi is alapember. Milyen a konkurencia? A romániai falmászás hogy áll a nemzetközi mezőnyhöz viszonyítva?
– A válogatott szintjén kicsit más a helyzet, sokkal több jó sportolóra van szükség, hogy nemzetközi szinten állandó jó eredmények szülessenek. Jelenleg az ország három legjobb ifjúsági sportolójával veszünk részt a világbajnokságon, többek között a sepsiszentgyörgyi Sántha Róberttel. Más országok több tíz falmászóval állnak rajthoz, és mind jók. Nagyon nehéz sportolóinknak ilyen elvárások és nyomás alatt jól teljesíteni. Rengeteg nemzetközi tapasztalatra van szükség, és még több munkára meg stratégiára és rendszerre, hogy kiemelkedő nemzetközi eredményeket érjünk el. Róbert, aki idén országos és Balkán-szinten majdnem mindent megnyert, a felnőttmezőnyben is labdába tudott rúgni, és bronzérmet szerzett, a világ legjobb sportolói között a 79. lett 132 sportolóból. A szint hihetetlenül magas már a 16–17 éves korosztálynál is. Úgy szoktam mondani, hogy az eredmény nem jó vagy rossz, ha egy sportoló kihozta magából a maximumot. Ez a nemzetközi színvonal, és itt tartunk mi. Sportolóinkban viszont több van, és ezért pozitívan kell nézni minden kis előrelépést. Idén például Călin Enache, aki a 14–15 éves korosztályban versenyzett, bekerült az első húszba, ami Románia minden idők legjobb eredménye.
– Milyen előnyökkel jár ez a sportág?
– A mászás önmagában nagyon komplex sport. Szükség van nyers erőre, robbanékonyságra, technikára és ugyanakkor jó mentális képességekre, meg kiegyensúlyozottságra is. Ahhoz, hogy valaki jó legyen a mászásban, komplexnek kell lennie. Viszont ezen sport gyakorlása rengeteget fejleszt ezekbe az irányokba, függetlenül az alaptól. Ezenkívül megtanít önállóan felelősségteljes döntéseket hozni, koncentrálni, veszíteni, győzni, és talán ami a legfontosabb: a belső harcra. Hobbiszinten bárki bármikor elkezdheti, ezt idősebb korban is lehet űzni, viszont ha valaki nagyon komoly nemzetközi szintet akar, akkor ajánlott 5–6 évesen belevágni.
– A falmászásnak komoly előrelépést jelent, hogy bekerült az olimpiai sportágak közé a mászás mindhárom ága, így jelen lesz a boulder, a nehézségi és a gyorsmászás is, és 2020-ban Tokióban már az első érmeket is kiosztják. Mennyiben segít ez a falmászás népszerűsítésében?
– Egyelőre nem érezzük a pozitív hatását, és valószínű, eltart még egy ideig, amíg kézzelfogható következményei lesznek. Az olimpiai sportágak nagyobb népszerűségnek és támogatottságnak örvendenek, de ezt még a válogatott szintjén nem érezzük. Nemzetközi szinten már látszik, milyen szintű beruházások vannak és lesznek a közeljövőben. Azt a komplexumot, ahol most vagyunk a világbajnokságon, idén adták át, és hihetetlen létesítmény, több millió eurós befektetés az ausztriai Innsbruckban.
– Még három év van az olimpiáig. Hogyan látod, lesz esélye a román válogatott valamely tagjának érmet szerezni a falmászás első olimpiáján?
– Szeretek a földön járni, és ha már stratégiáról van szó, akkor minél reálisabban látni a kiindulópontot és a bejárandó utat. Álmodozni mindig lehet és kell is, viszont csak azért, mert nagyon akarjuk, nem leszünk olimpiai éremesélyesek. Meg kell vizsgálni, a nagy nemzetek hogyan érnek el folyamatosan ilyen szintű jó eredményeket, és tanulni belőle. Az, hogy mondjuk egy osztrák vagy francia válogatott 40 sportolóval áll rajthoz egy ifjúsági világbajnokságon, és mind jók, az jelent valamit. Nem száz sportoló közül választanak, mint mi, hanem ezrek közül. Nagyon sok tényező van, amelyre oda kell figyelni, megérteni és cselekedni. Egy olimpiára való felkészülés nem hat hónap, hanem négy év. Nincs felnőtt romániai mászó, akinek reális esélyei lennének az olimpiára, viszont az ifiknek és a gyerekeknek egyre nagyobb az esélyük, hogy nagyon jó nemzetközi eredményeket érjenek el, akár az olimpián is.
– Milyen verseny vár az Adrenalin SK falmászóira a világbajnokság után, illetve ebben az évben még milyen megmérettetéseitek lesznek?
– A világbajnokság még nem járt le, Róbertnek kedden még hátravan a nehézségi próbája. Ezt követően edzőtáborozni fogunk Svájcban és Németországban tíz napot. Utána Csehországban van az ifjúsági Európa-bajnokság, és oda utazunk. Azzal a szezon nagy vonalakban le is zárul, és következik a pihenő- és tranzitidőszak, majd az alapozás és felkészülés a következő szezonra. Novemberben lesznek még versenyeink, de azok nem célversenyek, hanem csak felkészítő jellegűek.
– Hosszú távon – értem ezalatt a következő tíz évet – milyen célokat szeretnél megvalósítani a szentgyörgyi csapattal és a válogatottal?
– Folytatni szeretném a munkát, és minden téren magasabb szintre jutni. Nagyon vonzó egy jobb helyre, jobb körülmények közé menni, ahol minden adott, és tényleg magas szinten, profi körülmények között lehet edzeni meg építkezni, viszont úgy érzem, hogy itthon sokkal nagyobb az értéke a munkásságomnak, minden nehézség ellenére is. Még van erőm és energiám, úgyhogy azon leszek, hogy egyre jobb szakember legyek, és minőségi munkát tegyek le az asztalra minden téren, mind a klubnál, mind a válogatott szintjén. A cél persze a nemzetközi szintre való felemelkedés és az olimpia, remélhetőleg 2024-ben.
