Tegnap délelőtt a Bodó Imre esperes-plébános által celebrált szentmise után a helybeliek és a meghívottak a templomtérre vonultak. Ott megáldották a pályázati, közbirtokossági és önkormányzati támogatással felújított, 1928-ban a kassai származású kézdiszentkereszti Laub fivérek, Ede (1889–1942) és Lajos (1896–1958) kőfaragók által készített első világháborús emlékművet.
Nemcsak az emlékmű, hanem annak kerítése, talapzata és tere is megújult. Az emlékmű két oldalán díszőrséget állt a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állományának két tagja, Laczkó Áron és Benkő László, valamint a korabeli egyenruhát viselő 24. Határvadász Hagyományőrző Csoport tagjai, Kerekes Áron, Szima Csaba és Préda Barna. Az ünnepségen a Magyar Erdélyért és a Kézdiszékért Egyesület képviselői is jelen voltak. Az emlékmű szakszerű felújítását és a nevek újraírását a kézdiszentléleki Bartalis Béla kőfaragó és munkatársai végezték.
„Az emlékművek akkor tesznek eleget rendeltetésüknek, ha üzenetet közvetítenek, az emberek pedig fogékonnyá válnak ezeknek az üzeneteknek a befogadására. A háborús emlékművek azokra a kegyetlenségekre emlékeztetnek, amelyeket az emberek évszázadokon át követtek el egymás ellen” – kezdte a megemlékezést Bodó Imre. A kis egyházközség esperes-plébánosa megáldotta a felújított emlékművet.
A nem mindennapi eseményt Balogh Tibor, Kézdiszentlélek község polgármestere méltatta, arra emlékeztetve a jelenlevőket, hogy ezen a helyen immár több mint hétszáz éve él egy közösség, amelynek ősei megszenvedtek forradalmakat és háborúkat, harcoltak álmaikért, és ezért sok esetben az életüket is feláldozták. Az elöljáró köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az emlékmű felújításához, külön kiemelve a két helybeli önkormányzati képviselő, vitéz Benkő László és Fülöp Erika ügyködését. Verset mondott Kerezsi Kinga, Jánó Kinga és Rákosi Anita katonadalokat énekelt. Préda Barna zalánpataki hagyományőrző Futó Dezső főhadnagy Emlékezzünk című versét szavalta el.
Biró Levente tanító arra emlékeztetett: az első világháború befejezése után alig tíz esztendővel a faluközösségben megfogalmazódott az igény, hogy állítsanak méltó emléket az első világégésben elhunyt hősök emlékére. Az emlékműre, amelyet 1928. augusztus 24-én az akkori plébános, Bencze István a falu búcsúünnepén áldott meg, akkor hatvan hős neve került fel – mondotta –, amit 1944 után újabb huszonkét hősi halott nevével egészítettek ki, majd a rendszerváltást követően néhai Márton Emil tanító az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kilenc áldozatának a nevét is felvéste az obeliszkre.
Fülöp Erika tanítónő, önkormányzati képviselő köszönetet mondott azoknak, akik pénzzel és kalákával segítették az obeliszk felújítását. Az ünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
