A közbeszédben, a sajtóban rendkívül elterjedt az a megfogalmazás, hogy az utcai tüntetést, tiltakozást engedélyezték. Most éppen a marosvásárhelyi katolikus líceum kapcsán. Hadd pontosítsunk: a gyülekezési, szabad véleménynyilvánítási jogot az alkotmány garantálja Romániában is, így semmilyen engedélyhez nem kötött.
A tüntetést szervezőknek nem engedélyeztetési, hanem bejelentési kötelezettségük van az illető helyszín polgármesteri hivatalához. A hivatal csupán a megmozdulás lebonyolításának feltételeit szabhatja meg, sem engedélyeznie, sem jóváhagynia nem kell. Ugyanakkor jogában áll betiltani, ám a törvényben jól megszabott körülmények miatt (például, ha arra utaló információi vannak, hogy a megmozduláson tiltott jelképeket használnak).
Mindez látszólag apróság, a hazai magyar közösség jogfosztásai elleni küzdelemben azonban rendkívül fontos lehet. Ugyanis azt a lépten-nyomon érzékelhető félelmet igyekszik eloszlatni, hogy egy tiltakozó megmozduláson való részvétel törvénybe ütközhet, mi több, jogi következményekkel, esetleges megtorlással járhat. Ez pedig sok olyan embert távol tarthat az ilyen rendezvényektől, akik amúgy a tiltakozás tartalmával egyetértenek.
Kétségtelen, hogy a hatóságok rá is játszanak erre a lappangó félelemre. A bejelentett tüntetések sokszor indokolatlan, sőt, az állampolgárok biztonságára veszélyt jelentő korlátozásával – például, hogy csak a járdán vonulhat fel a várhatóan több tízezres tömeg, amint azt Marosvásárhelyen immár nem először megcselekszik – nyilvánvalóan a bizonytalanság fokozását, a lehetséges résztvevők távol tartását akarják elérni. Jól tudják, hogy a korlátozó előírások ellen ugyan bírósági úton fel lehet lépni, ám az eljárás elhúzódik, az éppen esedékes tüntetés kapcsán sok esetben okafogyottá válik.
Márpedig egy jogállamban semmilyen bántódása nem eshet annak, aki békésen a jogsértések ellen nyilvánosan fellép – részt vesz egy tömegtüntetésen, netán egyénileg vagy kisebb csoportban tiltakozik. A burkolt vagy közvetett megfélemlítés eszközével élő hatóság – legyen az polgármesteri hivatal, csendőrség vagy éppen prefektúra – ellen jogi eljárást lehet (és kell) indítani. S ha sokan legyintenek vagy éppen azt mondják, hogy Románia nem is jogállam, közvetetten ugyan, de a jogállamiság kialakulásának, megszilárdulásának lehetőségét korlátozzák.
A jogkövetelésben félelemnek nem lehet helye. Ám annak folyamatában a törvény betűjét és szellemét mindenkinek be kell tartania.