„A jót velünk sem az teszi,
Ki ölbe vesz s álomba ringat,
Hanem ki vesztünk éhezi.
Becsüljük meg hóhérainkat.”
Székely János
adhatsz nevet a semminek,
és önmagad a mindenségnek –
ne altasd csendekkel hited:
a hóhéraink ma is élnek.
etethetsz tenyérből vadat,
vélhetsz farkast is őzikének,
sziszeghet kígyóként szavad –
a hóhéraid ma is élnek.
a nagy kollektív feledés
elmédbe fúrt féreglyukat,
már nem hevít a múlt, kevés!
a vállalás szab új utat.
bár kihaltak az ordasok,
a báránykák még mindig félnek,
s a csillagszemű pásztorok…
mert hóhéraik ma is élnek.
