A török szervezet által 2011-ben indított kezdeményezés neve Emlékséta (Memory walk), a résztvevők pedig végigjárnak egy előre meghatározott útvonalat, melynek különböző állomásain meghallgatják a helyhez kapcsolódó történetet. Az M Stúdió szervezésében kissé módosult a program, Sepsiszentgyörgyön a résztvevők nemcsak hallgatói voltak a felolvasott történeteknek, hanem rövid performanszok által egy kissé maguk is részeseivé válhattak azoknak. Az isztambuli sikeres kiszállás alapján Sepsiszentgyörgyön is három történetet mutattak be, ezekből kettő emberi sorsokat dolgozott fel (a Baász Imréét és Visky Árpádét), a harmadik pedig inkább a helyről szólt: a Mihály vitéz tér története és az 1984-es robbantás.
Az első helyszín a sepsiszentgyörgyi közlekedési vállalat Lido bár melletti székhelyének háta mögötti elhanyagolt, bozótos terület volt, ahol az épület falára festett színes ábrák között Baász Imre arcképe látható. A performansz során a művészek ásóval, baltával, kesztyűs kézzel kitakarították a művész portréja előtti pár négyzetméternyi területet, majd ott két diáklány felolvasta Baász Imre életének és munkásságának rövid történetét két nyelven. Azzal a Baász-idézettel indították a felolvasást, mely a művész hitvallásának is tekinthető abban az átkos időszakban, melyben élt és alkotott: „Intézményt kell teremtenünk magunknak... Végig kell gondolni és megteremteni azokat az értékeket, amik átvészelhetik vagy átvihetik ezt a közösséget egy olyan pusztulásra ítélt perióduson, szakaszon, ahol a kollektív szellem csapong faltól falig és veri véres agyát önmagához...”
A Mihály vitéz téren (fotó) a két diáklány egy padon ülve olvasta fel a hely történetét, miközben a színészek a tér eddigi neveit és tervezett elnevezéseit különböző tasakos ételekre (chips, pufulec) és üdítőkre írták fel, majd ezeket elfogyasztották a közönséggel együtt. A tér, mely jelenleg a Mihály vitéz nevét viseli, de amelyet sokan csak Ló térnek hívnak, az elmúlt száz évben volt már Kovács Gábor és Avram Iancu tér, továbbá több alkalommal tervezték, hogy Gábor Áronról nevezik el. A felolvasás során az 1984-es, sokat vitatott robbantásról is elhangzottak a fontosabb adatok, miközben az előadók és a közönség tagjai az aszfaltra rajzolt gyerekjáték kockáiba betűnként beírták a tizenkét éves áldozat, Vaszi Jánoska nevét.
Az emlékséta harmadik helyszíne a Tamási Áron Színház büféje és előcsarnoka volt, ahol azt az incidenst játszották el az előadók, melynek következtében Visky Árpád karrierje derékba tört, és amely végül a színművész tragikus halálához vezetett. A némán figyelő „szekustisztek” és a közönség a büféből az előcsarnokba kísérték a Viskyt alakító színészt, ahol előadótársai színes cetlikre írt „vádakat” ragasztottak rá, miközben a közönség döbbent csendben hallgatta a diáklányok felolvasását a művészről, aki többnyire az alkohol hatása alatt gyakorta olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amilyeneket az átkosban csak kevesen mertek kimondani, de akit bizonyára nem véletlenül neveztek el az erdélyi Latinovits Zoltánnak.
Érdekes, hogy a programban olyan művészek érezték fontosnak átfogó képet alkotni Sepsiszentgyörgy rejtett történeteiről, akik közül senki sem itteni származású. Talán éppen ezért Veres-Nagy Attila, Gáll Katalin, Sebastian Marina és Katona Dávid előadók, valamint a szövegeket összeállító Veres-Nagy Tímea helyi projektvezető mindenki számára érthető, tanulságos és közben fiatalosan játékos eseménnyé gyúrta össze ezeket a többnyire tabutémákként kezelt sepsiszentgyörgyi legendákat. A kétnyelvű szövegeket Gyenge Tímea és Adriana Timaru olvasta fel.