A köpeciek utoljára hét éve tartottak falunapot, de a hétvégi mulatozás olyan jól sikerült, hogy ígérték, a cél érdekében egyesületet hoznak létre, s évente ünnepet ülnek. A szervezők odafigyeltek arra, hogy ne csak dínomdánom formájában a testnek, de ünnepi istentiszteletnek, ismeretterjesztő előadásnak, fiataljaik által előadott színjátéknak köszönhetően a léleknek is jusson a felüdülésből.
Szombat reggel a Csala kürtje fúvószenekar körzenéje ébresztette a köpecieket, a hivatalos megnyitóra az esemény központi helyén, a református templom kertjében került sor, majd az ünneplők átvonultak a sportpályára, hogy megtartsák a rönkhúzó és fogathajtó versenyt. Érdeklődőből és benevezőből sem volt hiány: a délelőtt 11 órától délután 5 óra utánig tartott a megmérettetés, melyet végül Bocz Lajos (kétfogatos rönkhúzó), Ferencz Zsolt (rönkhúzó egyfogatos) és Theklesz Gergely (fogathajtó) nyert meg.
A családi versenybe idén csak öten neveztek be, de annak sikerét látva az elkövetkezendőkben minden bizonnyal sokkal többen fogják úgy gondolni, nagyobb móka aktívan bekapcsolódni a játékba, mint kintről szemlélődni. A családoknak többek közt ügyességüket kellett bizonyítaniuk – gólyalábon jártak, tojástartóval fogtak ki asztalitenisz-labdákat, célba dobtak –, szóláncot fűztek, emlékezőtehetségük bizonyították, sőt, nemezlabdák készítésével kézművességre való hajlamukról is bizonyságot kellett tegyenek; a vetélkedőt végül a Máthé család nyerte.
A színjátszó ifjak fellépése szintén átütő siker volt: a saját maguk viselkedési formájuk, illetve az általuk használt szleng kifigurázását, illetve a népmesefeldolgozást vígjátékként bemutató előadást hosszan tapsolta a közönség.
Vasárnap Nagy Károly Kázmér református lelkész az istentiszteleten úgy fogalmazott, hálát kell adnunk a Fennvalónak, amiért a köpeciek nagy családjának találkozása létrejöhetett. Feladatunknak mondotta, vigyázzunk arra, hogy közösségünk folyamatosan megkapja azt az életető forrást, amelyre szükségünk van: kövessük a bibliai Izsák példáját, fúrjunk kutakat, s hagyjuk örökségül azokat.
A program a templomban folytatódott, ahol Szabó Attila Köpec történetéről tartott vetített képes előadást. Szólt földrajzáról, vallási-népesedési statisztikáiról, a falu nevének eredetéről, az ásatások által feltárt értékeiről, látnivalóiról, jelentősebb történelmi pillanatairól és lelkészeiről. Hosszasabban szólt a falu híres szülötteiről: méltatta Keöpeczi Sebestyén József heraldikus, Kamenitzky Etelka írónő, Györffy Rózsa színésznő, Gúzs Imre újságíró és Urák István természettudományi szakíró, egyetemi oktató életpályáját. Mintegy magánvéleményét megfogalmazva jelentette ki: illene, hogy Köpec iskolája Keöpeczy Sebestyén József nevét viselje, hiszen a falu hírnevét leginkább ő öregbítette és sürgette, hogy Kamenitzky Etelkáék egykori otthonát is jelöljék meg.
A két nap során gitárjával fellépett a bardoci Kolumbán Sanyika, zongorázott Náfrádi Tekla Hortenzia, Sebestyén Fruzsina és Benedek Hunor, néptáncot adtak elő vargyasi és köpeci táncosok, modern táncot ropott a baróti Syncron és az Insect együttes. Számos érdeklődő volt a kézműves sátornál és a Diakónia Keresztyén Alapítvány munkatársai több tucatszor mértek vérnyomást. Akit a gasztronómia érdekelt, a főzőversenyre benevezettek által készített ételekből kóstolhatott.
Az esemény egyik szervezője, Smântână Titi Romeo a falu összetartását dicsérte: nem csak vállalkozások vezetői, de magánszemélyek is zsebükbe nyúltak, csakhogy minden igényt kielégítő programmal tudják fogadni az itthoniakat és az elszármazottakat. A köpeciek ügyhöz való lelkes hozzáállása miatt döntöttek úgy, hogy az egyházi vezetőséggel közösen hamarosan egyesületet jegyeztetnek be, annak feladata lesz, hogy az elkövetkezendőkben egyik évben sem maradjanak el a falunapok.