Székelypetőfalva Belső-Mezőföld apadó lélekszámú faluja. Mitől lenne székelyeb ez a római katolikus vallásban élő kis település, ha nem attól, hogy a székely szó a településnév szerves része? Vajon türelmesebb lelkű lenne a petőfalvi ember attól, hogy katolikus, hogy alkalomadtán templomának védőszentjéhez imádkozik? – kérdeztük helyben. Hát lehet – jött a felelet –, mert az eseményekkel szemben valóban türelmes-kiváró természete van, s még akkor is csak magában háborog, ha a lakosság túlnyomó részét alkotó helybeli romaság lovai szerfelett pusztítják az amúgy is aszály sanyargatta mezőt.
Munka és ima vagy ima és munka?
A hétköznapok hoznak valamit, a vasárnapok a lelki eledelt. Előtte is ima, utána is ima, vallja ilyenkor a mezőföldi ember, itt és a környéken, Szentkatolnán, Hatolykán, Marton- és Márkosfalván, de Székelytamásfalván, Szörcsén és Orbaiteleken is ez a jelszó. Az igazi nyári-kánikulai hétköznapokat csak ilyen helyen lehet érezni-tapasztalni, s azt is csak úgy a déli órában, amikor egy kicsit elcsendesedik a falu, délebédre szólt a harang s utána a nyári konyhában ledől a gazda, hogy beleolvasson a napilapba s megpihentesse lábait, szunnyadjon néhány percet. Évente egy-két alkalommal felkeressük a Zabola községhez tartozó Székelypetőfalvát, most olyan szerencsénk volt, hogy amikor a Szent Ferencre felszentelt templomát kaptuk lencsevégre, déli tizenkettőt ütött az óra, és a harangot meghúzta Héjja Benedek, a mindenes, aki egy személyben gondnoka és harangozója az imecsfalvi anyaegyház petőfalvi filiájának.
– Maga számolja, hogy hányat húz a harangkötélen? – kérdeztük, mert szájáról láttuk, hogy valamit mormol harangozás közben.
– Dehogy számolom – felelte –, én harangozás közben összeszedem szentjeimet, a Szűzanyát, Szent Ferencet és Szent Antalt, hozzájuk imádkozom, hogy segítsenek meg, őrizzék életemet-egészségemet, mert egyszer-egyszer kínoz a betegség.
– Hiszen maga még nem is idős, gondnok úr, 1949-ben született.
– Értem én azt, de tessék elhinni, hogy a jobb karommal nem tudom megmosni a nyakamat.
Héjja Benedek az a fajta katolikus, aki törekedik arra, hogy mindennap tegyen egy jótéteményt: segít az öregeken, a tehetetleneken, azokon, akik valamilyen okok miatt képtelenek elvégezni legfontosabb teendőiket. Ebben segítségére van egy szál lovacskája is. S mi lehet a legfontosabb szeptember elején egy ilyen faluban? Az, hogy mielőtt megjönnének az őszi esők, szárazon kerüljön ki a földből az alapélelmiszer, a pityóka.
Falunézés közben latolgattuk, hogy mennyi falutörténet férne mai írásunkba, azoknak, akik Petőfalváról édeskeveset tudnak. Neve 1567-ben jelenik meg írásokban Peteofalva formában. Ekkor csak négy kaput írtak össze, ők a zabolai Mikes-uradalom jobbágyai voltak, akik 1848-ban szabadultak fel terheik alól. Ezen a helyen azonban sokkal régebb megtelepedett a magyarság. Petőfalva és Zabola határában feltárt középkori temetők leletanyaga – dr. Székely Zsolt és édesapja, dr. Székely Zoltán szerint – mindennél jobban bizonyítják, hogy itt már a XII. század közepén és vége felé (II. Géza, III. István és III. Béla idejében) szervezett település volt. De még régebben is lakott volt ez a hely, mert a XIX században bronz- és vaskori leletek kerültek innen napvilágra, később pedig római pénzek. Petőfalvának volt egy régi kápolnája. Ennek talán egy része éppen a mai templom szentélye, amelyet 1711-ig használtak. 1823-ban templommá bővítették, s melléje 1925-ben harangtornyot is emeltek. Oltárképe is régisége mellett szól, ugyanis 1762-ben készült, a régi kápolnából való, és Assisi Szent Ferencet ábrázolja. 1881-ben Fogarasy Mihály püspök támogatásával iskolát is építettek a falunak – derül ki az imecsfalvi anyaegyház honlapjából. Október 4-én van Szent Ferenc napja, s itt is templombúcsút tartanak, idén minden bizonnyal október elsején a vasárnapi mise alkalmával kerül sor erre – tájékoztatott ft. Papp Márton, a székelypetőfalvi filiába beszolgáló imecsfalvi plébános.
Földgyalu zajában
– Jókor látogat hozzánk – mondta Both László, aki napirenden követi a falu eseményeit –, ugyanis éppen itt van egy erőgép, egyengeti a törtkő-halmokat, a falu utcáit újíttatja fel a zabolai községvezetés.
Mondanunk sem kell, hogy még az is kiállt a kapuba, akinek nehezére esett, mert rég az ideje annak, hogy nagy gép verte volna fel a falu csendjét. S hogy mennyire fontos ez az esemény, még azok is hazajöttek, kiállottak a kapuba, akik Brassóban vagy Kézdivásárhelyen laknak, de kötelességüknek tartották, hogy kapujuk előtt elterítsék-teríttessék – ha ők nem tudnák – a tört követ. Jutott abból jócskán a mellékutcákba is, onnan nyílik a templom és a temető bejárata, ott van a kultúrotthon. Szerintünk a településen áthaladó főút feljavítása is fontos lenne, mert ez egy része a történelmi Postaútnak. Valamikor Székelypetőfalva a felsőháromszéki főút mellett feküdt, amely Cófalvánál ágazott le, Orbaiteleken és Szörcsén áthaladt, és Imecsfalva után ért ki a céhes város felé irányuló szakaszra. A falu Imecsfalva felőli bejáratánál annyira leromlott állapotban van a vasúti átjáró, hogy fennáll annak a veszélye, hogy felakadjanak az ott áthaladó járművek, többek között a zabolai iskolabusz is. Jelezni kell a helyzetet – mondták a faluban – a Regiotrans felé.
– Milyen munkálat volna a legfontosabb Székelypetőfalván? – kérdeztük Fejér Levente zabolai polgármestert, aki elmondta, hogy bár pénzalapok hiányában távlati célnak tűnik, de a közvilágítási hálózatot kellene teljesen felújítani, hisz már-már tarthatatlan a helyzet.
Tennivaló és gond több is van. Évek óta sikerrel működik és a nyár idején a távolabbi környék lakói is felkeresik a petőfalvi borvizes fortyogót, lábáztatót, szaunát. Látogatásunk idején is voltak fürdővendégek. Ott kúrálgatta lábait Gábor László családja, környékbeliek, zabolaiak használták gyakran nyáron a szén-dioxidos petőfalvi vizes mofettát.
– Nincs ebek prédájára hagyva a fürdő. Az idő teltével ott is romlani kezdett minden, de javítottunk, a szauna alját kibetonoztuk, kicseréltük az ajtót, a kerítéshez várjuk a megígért faanyagot, a cserefasasokat – magyarázta Both László.
Hódveszély, hősi emlékmű, iskola és falufüzet
Petőfalva altalaja tele van szénsavas ásványvizekkel, mert a falu alatt húzódik az a nagy törésvonal, amely bizonyára átvágja a litoszféra tetemes részét, szabad utat engedve a feltörő savanyúvizeknek. Ennek áldása a fortyogó és a borvízkút is. Meglátogattuk a Nagy-Borvíz-kutat, melynek vizét régebb az egész falu használta, de most mintha tartanának ettől. Az ott látottak valóban aggasztóak. A természetes forrás mellett levő árokban (miképpen a falun átfolyó Haralyi-patak medrében is) a szerfelett elszaporodott hódok készítette gátak között felgyűlt az említett patak és a Borvízárok vize. A helybeliek elmondták, hogy a forrás melletti árok zavaros-szagos, és a hódok által állandóan felkavart vize belefolyt a forrásba, bizonyára szennyezte azt. A vizet ugyan időlegesen szabadjára engedték, a forrás megtisztult, a helyiek újra isszák, de mert a gátakat a hódok amúgy is hamarosan visszaépítik, a veszély újra megjelenik. „A hódok védett állatok, nem szabad zavarni, kilőni sem” – mondták. Megoldást kell keresnie sürgősen a közveszélyes helyzetre a zabolai községvezetésnek: ihatósági vizsgálatra kell küldeni a Nagy-Borvíz vizét, jelenteni a hódok okozta közveszélyt vagy kérni az illetékes megyei hatóságok segítségét.
Szép a petőfalvi határ, aránylag jól eresztettek a mezei termények, különösen jó a pityókatermés. Az állatállomány azonban minimálisra csökkent, alig van egy-két fejőstehénnel rendelkező gazdaember a faluban. Egyik oka ennek, hogy nincsen legelője Petőfalvának. A legelőterület községi tulajdonban van, nem alakult egyesületük a szarvasmarha-tenyésztőknek, így nem volt, aki bérbe vegye, a zabolai önkormányzat pedig kiosztotta azoknak, akik még földterületet igényeltek vissza. A tejet Zaboláról szerzik be a helybeliek, de jó hírként jegyeztük, hogy van egy húsállattenyésztő ökofarm, amelyet Szigeti Szabolcs helybeli, külföldről hazatelepedett fiatalember működtet.
Becsengettek a petőfalvi iskolába is, ahol mind magyar anyanyelvű helybeli roma gyerekek kezdik az új tanévet, a tanítónő továbbra is Haan Deák Anikó, az óvónő Bende Katalin. Örülnek, hogy a sepsiszentgyörgyi székhelyű Magyar Polgári Párt fiataljainak szervezete által működtetett MERT Egyesület még ebben a hónapban felújítja a település központjában álló világháborús hősi emlékművet, tervükben van a hely parkosítása is – tájékoztatott az egyesület vezetője, Nagy Gábor. Nyári munkaidőben a kis falvakban szünetel a művelődési élet. Székelypetőfalván az évente Zabolán megszervezett néptánc-tábor fiataljai szokták felverni a csendet. Idén ez sem így sikerült, mert ebben az évben a tánctáborosoknak Székelytamásfalvára szervezték a kirándulónapot.
Petőfalva első írásos említése óta sok víz lefolyt a falut átszelő patakon. Van amiről itt megemlékezni, összefoglalni és egy képes falufüzetben megörökíteni és bemutatni még ebben az évben e katolikus székely-magyar település rövid, 450 éves történetét: múltját és jelenét is.
