Farkas Réka
Most már nemcsak a rosszindulatúnak, elfogultnak tekintett külső elemzők mondogatják, de a vak is láthatja, nagy a baj a központi költségvetés háza táján, a zseniálisnak kikiáltott, de lassan már fel sem ismerhető kormányprogram sehogyan sem áll a lábán.
A két kézzel osztogatott fizetés- és nyugdíjemelések után most kétségbeesetten keresik a pénzt, mellyel befoldoznák az egyre nagyobbá váló lyukat.
A múlt hét végén ismertetett, tegnapi kormányülésen megvitatott költségvetés-kiigazítás már lefölözte, amit lehetett, tízmilliárd lejt vett el a beruházásoktól, amint a pénzügyminiszter fogalmazott, azoktól, amelyeket már nem tudnának idén megvalósítani. Csakhogy kiderült, ez sem elegendő, most a nagy állami vállalatokat sarcolják, előre kikérik a jövőben esedékes osztalékot várhatóan mintegy nyolcmilliárd lej értékben. Mihai Tudose miniszterelnök szerint azért, mert nagy tervekbe kívánnak belevágni, nem jövőben, most kell a pénz például a Ploieşti–Brassó autópálya megkezdéséhez. Nyilatkozza ezt pár nappal azután, hogy milliárdokkal csökkentették az útépítésekre szánt keretet.
Jelentősen kevesebből gazdálkodhat az EU-s alapokért felelős tárca is, pedig Románia igazán nem dicsekedhet az uniós pénzek lehívásának mértékével. Másfél hónapja négy EU-biztos küldött levelet a bukaresti pénzügyminiszternek, kérték, biztosítsák az anyagi hátteret az eurómilliárdok fogadására, hisz a költségvetési ciklus felénél járunk, Románia pedig töredékét használta el a neki szánt pénzeknek. Magyarországon, Lengyelországban például az állam előlegezi meg az önkormányzatoknak a pályázott összegeket, nem csoda, hogy épülnek, fejlődnek, okosan hasznosítják az uniós alapokat. Nálunk erre senki nem gondol – vagy nem hajlandó pénzt áldozni –, még a támogatások lehívásához szükséges intézményrendszer sem épült ki, de a szaktárca költségvetését csökkentik.
Régóta sejteni lehetett, mára azonban egyértelművé vált: a kormány már csak egyetlen dologra koncentrál, hogy előteremtse a pénzt a nagyvonalúan megemelt nyugdíjakra, fizetésekre, s lehetőleg az unió által elvárt három százalék alatt tartsa a költségvetési hiányt. Nincs építkezés, tervezés, gazdaságpolitika sem létezik, nem is lehet, hisz nyolc hónap alatt már a negyedik miniszter irányítja az ezért felelős tárcát. Felélik az utolsó tartalékokat, előre elköltik a jövő évi bevételeket, utánuk a vízözön.
Hogy mi lesz januártól? Jöhetnek a megszorítások, az adóreformnak álcázott újabb emelések. Dübörgő gazdaság mellett vígan megyünk tökre.
