A világ futballkedvelő közönsége ismét lázban ég. Június 7-én felharsant az EB-megnyitót jelző sípszó, szóltak a bázeli harangok, csengők, dobok és trombiták, tiszta, éteri hangon égbe szálltak a himnuszok, egekig szökött az adrenalinszint a képernyők előtt is, nemcsak a gyepre lépők szívében — egyszóval: kezdetét vette a bajnokság…
De éppen ekkor, ebben a szívet-lelket melengető, átforrósító időpontban az én figyelmemet egészen másfajta döntő kérdés kötötte le.
Negyedik emeleti betonkalitka-lakásom ablakából — mint jól meg(forma)tervezett tribünből — gyönyörű, első osztályú rálátásom nyílik a lakónegyedünk, vagy stílszerűbben: keretünk, csoportunk betongyepén zajló kukaküzdelemre. Amely már régebb elkezdődött.
A kukafái KUKAFIFA, vagy a fifafái FIKAKUKA elnöksége és vezetősége már hónapokkal ezelőtt megkezdte az előkészületeket a (szemét)pályák felújítására, korszerűsítésére, hogy egészségesebb feltételeket teremthessen a lelátókról gyönyörködőknek és a kiváló csapatküzdelmeknek, úgymint: A. S. Lakosság — kontra Real Guberálók, Real Guberálók — kontra A. S. Lakosság és S. C. Kuka(cosság); W. A. U. — DOG Kóbor kutyák — kontra Atletico Csontkonc-kolonc, és ugyanebben a mezőnyben B. A. (Buenos Aires = Jó levegő) — kontra INTER(penetráns) Büdösség.
Örültem az új, kék és sárga színekben pompázó, fiatalos lendülettel pályára lépő új generációnak, mely már a jövőt jelképezi, ők a jövő Kukabajnokságának nagy-nagy esélyesei. Olyanok, mint például a csupa sárga színben bemutatkozó PET PLASTICO csapata vagy az égszínkék mezes REST PAPIRUS válogatott (szelektív!) legénysége.
Látva az ő erősségüket, szépségüket, fiatalságukat és elszántságukat, tuti totózni mertem volna, hogy fölényesen, legalább 5—0-ra lehengerlik mondjuk a REAL GUBERALES vagy a WAU-Dogosokat, de be kellett látnom, hogy halvány fogalmam sem volt az erőviszonyokról, mert az első félidő végén a Guberálók vezettek, a ,,pálya" pedig úgy nézett ki, mint a giuleşti-i stadion egy-egy komolyabb rangadó után: flakonok, petárdák, szalagok, zászlórudak, szétvert székek, kiszaggatott ajtókeretek, WC-ülőkék és mosdókagylók maradványaival tele…
Ezután a Kóbor kutyák vették át a labdát, holdfénynél, s mondanom sem kell, ők is fölényesen meccset nyertek a CSAPD LE A FEDELÉT csapattal és a PET PLASTICO-val szemben is.
A további mérkőzések megtekintésétől eltekintettem. Számomra egyértelműen befejeződött ez a KUKADÖNTŐ. Most már csak arra várok, mikor jelennek meg a tribünrombolók, hogy lerombolják karzatainkat, és megfosszanak bennünket e csodálatos kilátásoktól…
