Fekete Réka
Azt még nem tudni, hogy a közszférában alkalmazott béremelés lassítaná-e a kórházakban dolgozó orvosok és asszisztensek elvándorlását, de az már biztos: tovább mélyül a szakadék a családorvosok és a szakorvosok bérezése között, ami az eddiginél is kevésbé teszi vonzóvá a frissen diplomázottak számára, hogy az alapellátásban kívánjanak elhelyezkedni.
Ebben a rezidensképzés sincs segítségére a rendszernek, nem hirdetnek elegendő helyet az ilyen jellegű szakosításban, úgy tűnik, nem létezik hosszú távú stratégia arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi ellátás alapját képező családorvosi hálózat legalább olyan sűrű szövésű legyen, mint amilyent a törvény előír. Egyelőre erről szó sincs, országosan több száz családorvos hiányzik a rendszerből, emberek tízezrei számára elérhetetlen a legalapvetőbb egészségügyi szolgáltatás. Ilyen körülmények között megelőzésről szó sem lehet, és nem csoda, hogy a védőoltási fegyelem felbomlott, és ennek egyenes következménye a több, mint egy éve dúló kanyarójárvány, ami az ország majd minden megyéjét érintette, a kór pedig több, mint kilencezer gyermeket és felnőttet támadott meg, közülük harmincnégyen életüket vesztették, mert nem voltak beoltva. Ilyen feltételek mellett lehetetlen megelőzni a járványokat és következményeit, valamint olyan betegségek gyakoriságát, amelyek normális országokban a széles körű szűrőprogramoknak köszönhetően csak nagyon ritkán fordulnak elő.
Nemcsak a családorvosok, hanem több ezer szakorvos is hiányzik a rendszerből. Jó néhány megyében nincs hematológus, fél állásban dolgozik az egyetlen onkológus, a sürgősségi osztályokon lefödhetetlen az éjszakai ügyelet, vidéki kórházakban csak előre tervezett műtéteket tudnak elvégezni, mert időnként bedolgozó altatóorvossal van szerződésük, a mentőszolgálatoknál szintén jóval kevesebb az orvos a szükségesnél. Mindez visszavezethető az egészségügy krónikus alulfinanszírozására, miközben félbemaradt autópályákra eurómilliók folynak el, a településeken átvezető szűk és kanyargós utakhoz mérten túlzsúfolt forgalom pedig továbbra is szedi áldozatait.
Az elmúlt tizenöt esztendőben évente közel ezer orvos hagyta el az országot, elsősorban a nyugaton is jól menő szakmákból, a családorvosok körében pedig, ahol említett okokból nem volt frissítés, az elöregedés a jellemző. S bár jogilag tehetnék, az alapellátásban egyre kevesebben kívánják nyugdíjkorhatár fölött is végezni a bürokrácia miatt inkább írnoki feladathoz, mint orvosláshoz hasonlító munkát. Mindez természetesen a beteg emberen csattan, de az egészségesen is, mert köztudott, hogy egy jól működő egészségügyi rendszer kulcsa az alapellátás.
