A hét közepén Marius Paşcan, Băsescu, a Népi Mozgalom Pártjának Maros megyei képviselője, korábbi prefektus kezdeményezte a visszaszolgáltatás felülvizsgálatát, az ingatlan kezelésével megbízott Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány pedig szombaton ultimátumot adott a polgármesteri hivatalnak, ha harminc napon belül nem találnak megoldást a katolikus iskola helyzetének rendezésére, akkor a román Unirea Főgimnázium is utcára kerülhet, a két éve megkötött szerződésben ugyanis tételesen szerepel: „Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti”.
Pedig egy hete sokan megkönnyebbülten nyugtázták, legalább részben rendeződött az ügy, a magyar gyermekek maradhatnak az épületben, a tavalyihoz hasonló körülmények között kezdhetik az új tanévet. Igaz, közben maga az intézmény semmivé lett, még csak nem is alegységként, hanem osztályonként sorolták a Bolyaiba, de majd újraalakítják pár héten belül, s minden rendben lesz – csillapította a kedélyeket a politikum. Minden bizonnyal Magyarország erélyes fellépésére is szükség volt, hogy román oldalon is megjelenjenek a megoldást sürgetők, maga Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök, majd a miniszterelnök nevezte elfogadhatatlannak a kialakult, kialakított helyzetet.
Csakhogy teltek a napok, és ismét megmozdultak azok a nacionalista erők, amelyek soha nem tudtak beletörődni, hogy a reprezentatív épület ne kizárólag a román elitiskolát, az Unireát szolgálja. Mindent megtettek már a visszaszolgáltatás megakadályozása, érvénytelenítése érdekében is, 2008-ig kellett várni, míg végleges bírósági ítélet mondta ki, az iskolát a katolikus egyház építtette, őt illeti, és újabb hat év telt el, amíg létrejöhetett a szerződés az egyház és a városvezetés között az ingatlan elosztásáról. Ám még meg sem melegedett régi-új helyén az újraalapított katolikus iskola, máris kiderült, mekkora hatalommal bírnak a gáncsoskodó erők, tavaly ősszel a korrupciós ügyészség kezdte vizsgálni a katolikus gimnázium alapításának körülményeit, majd a működését lehetővé tevő tanácsi határozatok sorát érvénytelenítette a bíróság.
Sokszor tűnt már úgy, na végre megnyugtatóan rendeződik a marosvásárhelyi katolikus iskola helyzete, vége a viszálynak, megszületett a mindenki számára elfogadható megoldás. Aztán valakik megbolygatták az éppen csak letisztuló állóvizet és felszították a háború tüzét. Olyan ez kicsiben, mint az erdélyi magyarság helyzete: elvennék, amit apránként sikerült visszaszereznünk, megkérdőjelezik jogunkat szülőföldünkhöz, múltunkhoz. Ismét bizonyosságot nyert, sötét és hatalmas ellenféllel állunk szemben, egyetlen esélyünk maradt, a sokkal keményebb kiállás. Másképp nemcsak iskoláinkat veszítjük el, de az erdélyi magyar jövő reményét is.