Nagyon sok érdeklődőt vonzott az In memoriam Szilágyi Domokos című rendhagyó kiállításmegnyitó Sepsiszentgyörgyön, amelyet a költészet-képzőművészet-zene hármas kötelékében szerveztek vasárnap délután az Erdélyi Művészeti Központ által működtetett Lábas Házban.
Vécsi Nagy Zoltán, a központ vezetője köszöntőjében elmondta, számára Szilágyi Domokos a nagy költő, az erdélyi 20. századi költészet legfontosabb alakja, akivel kapcsolatosan két személyes élményét osztotta meg a hallgatósággal. Elmesélte, hogy gyerekként többször volt alkalma találkozni vele, aztán később a marosvásárhelyi idegklinika alagsorában is látta őt folyóiratokat lapozni, és mivel maga is költőnek készült, nagy rajongással olvasta verseit, amelyek közül a Bartók Amerikában címűt imaként mondogatta a katonaságbeli megaláztatások közepette. Katona volt akkor is, amikor jött a megdöbbentő hír a költő haláláról, és ugyanilyen megrázó volt számára az a bizonyos másik hír is Szilágyi besúgói múltjáról. Vécsi elmondta, örült, amikor a Mácsafej zenekar megkereste a költészetet népszerűsítő koncert ötletével, és kézenfekvő volt olyan kiállítással egybekötni az eseményt, ahol Plugor Sándor rajzait és azt a bizonyos festményét is láthatja a közönség, amely különös módon, „bukott angyalként” ábrázolja a költőt. Azt is elmesélte, hogy édesapját, Nagy Pált azért figyelte a Securitate egy időben, mert Szilágyi Bartók Amerikában című versét sokszorosította és terjesztette.
Kányádi Iréne művészettörténész, a tárlat kurátora egy japán kortárs költő mottójával indította megnyitóbeszédét, mely szerint azért kell halott költőket olvasni, mert azoknak meg lehet bocsátani. Mint elhangzott, Szilágyi életműve és tragikus élettörténete mély nyomot hagyott az utókorban, verseit állandóan újraértelmezhetjük, de értékük vitathatatlan. Az idegenség szülte fájdalom, szenvedés, bezártság és kilátástalanság kíséri végig költészetét, méltán írta be nevét a magyar- és világirodalom nagyjai közé. A jelen kiállítás vizuális reflexió erre a roppant összetett és mély életműre, amely által nemzedékeket átívelő tárlatot ismerhet meg a szentgyörgyi közönség. A kiállítótér belső termében a költő jó barátjának, Plugor Sándornak a művei láthatóak, a külső nagyobb teremben pedig öt fiatal alkotóművész, Kolumbán Hanna, Péter Eszter, Sipos-Gaudi Tünde, Csillag István és Ferencz Zoltán Szilágyi Domokos által ihletett munkáit tekinthetik meg az érdeklődők, amelyeket külön is bemutatott a közönségnek Kányádi Iréne. A tárlat kurátora Péter Eszter. A megnyitóbeszédek után rövid szünet következett, majd elkezdődött a Mácsafej zenekar és Kolcsár József színművész A dolgokról egy földi szellemnek című, Szilágyi Domokos- és Fekete Vince-versekre épülő zenés előadása. A kézdivásárhelyi Városi Színház díjnyertes produkciója üdítően hatott a Lábas Ház kiállítóterében, tartalmában és hangulatában egyaránt méltó koronája volt a rendezvénynek.