– Ukrajna egy sor súlyos politikai, gazdasági és szociális nehézséggel küzd, ennek ellenére a parlament őszi ülésszaka mégis az új oktatási koncepció elfogadásával kezdődött. Az is meglepő, hogy viszonylag nagy támogatással, 255 igenlő vokssal fogadták el a kisebbségi szempontból jogtipró törvényt. Mi lehet ennek a magyarázata?
– Arról, hogy reformra szorul az ukrajnai oktatási rendszer, nincs vita. Az új koncepció egy évig készült, számtalan egyeztetés előzte meg. Mi a törvény 7. cikkelyét kifogásoljuk, ami kizárólag az államnyelvet preferálná az általános iskolától kezdve, elvenné az anyanyelvű oktatáshoz fűződő alkotmányos jogunkat, ami elfogadhatatlan. Különösen elszomorító a parlamenti döntés, hiszen korábban azért mutatkozott valamiféle konszenzus a kényes nyelvkérdést illetően. Az egyeztetések során még olyan megfogalmazásról volt szó, miszerint az állam biztosítja az anyanyelvi oktatást az egy tömbben élő kisebbségek számára. Ám később a nacionalista erők hallatlanul nagy nyomást gyakoroltak az oktatási minisztériumra, és a szaktárca meghátrált. A szeptember 5-ei szavazás napján, az utolsó pillanatokban pedig egészen elképesztő dolgok történtek. A zárószavazásnál kaotikus állapotok uralkodtak a törvényhozásban, felolvastak egy olyan módosító javaslatot, amit a képviselők nem is kaptak kézhez, mindenfajta érdemi konzultáció nélkül egy szűk kör fogalmazta meg a 7. cikkely végső változatát, s a parlament úgy szavazta azt meg, hogy a képviselők 90 százaléka nem is tudta, mire voksol. Sajnos, azt kell mondanom, ilyen is csak Ukrajnában történhet meg...
– A magyarság csupán az ukrajnai lakosság 0,03 százalékát képezi. Ám a központi médiát figyelve az embernek az az érzése támadhat, hogy a mi közösségünk jelenti a legnagyobb veszélyt az országra nézve. Nem furcsállja ezt?
– Ez a torz jelenség nem ma kezdődött, és nem tartom a véletlen művének sem. Jól megfigyelhető, hogy szándékos lejárató kampány zajlik a kárpátaljai magyarsággal szemben, elég csak megnézni vagy elolvasni a médiában a rengeteg uszító anyagot velünk kapcsolatban. Nem lehet tudni, pontosan mi állhat ennek a hátterében, legfeljebb csak sejtései lehetnek az embernek…
– A felfokozott hangulatban Petro Porosenko mintha kivárna, még nem írta alá a törvényt, noha közösségi oldalán azonnal üdvözölte azt.
– Én azért még bízom a fordulatban, sok függ a nemzetközi reakcióktól. A kivárása arról is tanúskodik, hogy alaposabban tájékozódik. Ezért is lényeges az összehangolt tiltakozás, fontos, hogy nemzetközi frontot alkotva hallassuk hangunkat. Kijevben nagy súllyal esik latba a szomszédos európai országok kormányainak álláspontja, ezért is örvendetes, hogy Magyarország mellett Lengyelország és Románia szintén kormányszinten tiltakozott a törvény ellen. A diszkriminatív és kisebbségellenes kijevi lépésről már tudnak az európai fórumok is. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van az Egyesült Államok nagykövetségének támogató megnyilvánulása és az ukrán nemzeti radikálisok tajtékzó viselkedése. Sok múlhat az Európa Tanács és a Velencei Bizottság véleményezésén. Ám azt is látni kell, politikailag sajnos, mind a nyelvi, mind az oktatási kérdés igen érzékeny téma. Bízom abban, hogy ha a nemzetközi szervezetek nyomást gyakorolnak Ukrajnára, akkor még állhat be változás. Ne feledjük, az uniós integrációt hangoztató Ukrajna számos nemzetközi szerződést aláírt, ezért meg kell vizsgálni, hogy a törvény megfelel-e ezeknek a kötelezettségvállalásoknak.
– Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó szerint egyetlen módosítással – miszerint a törvény hatálya nem terjedne ki az EU nyelveire – megoldható a probléma. Ön mit szól ehhez a javaslathoz?
– Kétségkívül ez is egy megoldási javaslat lehet, de nem tartom azt megfelelő válasznak a fennálló problémákra. A fő célunk megértetni, hogy a meglévő jogokat nem lehet csonkítani. Tudatosítani szükséges azt, hogy az Európába igyekvő Ukrajnának jogállamhoz hasonlóan kell viselkednie, nem születhetnek olyan parlamenti döntések, amelyek nem csupán más törvényekkel és nemzetközi vállalásokkal ellentétesek, de még az alkotmányt is súlyosan sértik, hiszen az alapdokumentum 23. cikkelye világosan kimondja: a már meglévő jogokat nem szabad szűkíteni! Márpedig itt most erről van szó.
– Megkerülhetetlen a kérdés, mihez kezdenek akkor, ha az elnök mégis aláírja a törvényt?
– Határozottan leszögezném, semmilyen körülmények között nem adjuk fel a harcunkat. Jóleső érzés magunk mögött tudni a magyar kormány, sőt, a magyar Országgyűlés támogatását is. Egyetértés alakult ki abban, hogy amit Ukrajna tesz, az súlyosan jogtipró és elfogadhatatlan. Amennyiben az államfő mégis aláírja a törvényt, az emberi jogi ombudsmanhoz fordulunk, hogy kérjen alkotmánybírósági kontrollt a jogszabályra. Hangsúlyozom, semmilyen szín alatt nem engedhető meg a kárpátaljai magyarság anyanyelvhasználatának súlyos korlátozása. Ebbe nem fogunk beletörődni, ragaszkodunk szerzett jogaink garantálásához!

DUNDA GYÖRGY (Kárpáti Igaz Szó)