Régebben a gazdaember nem a tévét bújta, lesve, hogy várható-e vihar, vagy nem, hanem felnézett az égre, és mikor meglátta, hogy Sugás felé borul, akkor azt mondta: jó lesz haza menni a mezőről, mert ha nem, megmossa nyakunkat az eső.
Évekkel ezelőtt a Balatonnál nyaraltunk. Nyugaton, Tihany felé kezdett borulni, és körben villogtak is valami viharjelző fények. Komótosan szálláshelyünkre vonultunk, és egy fél óra múlva meg is érkezett a zivatar nagy dirrel-durral, szélviharral. Másnap felderült az ég, és az is kiderült, hogy valaki a Balatonba fulladt, és miért? Hát azért, mert nem volt megfelelő a riasztás, a viharjelző nem villogott elég sebesen. Hányszor láttuk, hogy a tengeren felhúzták a sárga figyelmeztető és a piros zászlót, ami tiltja a fürdést. A vízi mentők ráadásul a homokban térden állva könyörögtek – eredmény nélkül – a fürdőzőknek, ne menjenek a vízbe! A 2016-os szezonban 38-an fulladtak a tengerbe, többségük a figyelmeztetés dacára.
Ennek ellenére nálunk is a riasztással van baj. A múlt vasárnap nem riasztották a nyugat-romániai megyéket, amiért a meteorológusok a hibásak. Aztán látván, mi történt ott, jól ráijesztettek az időjósokra, úgy, hogy Bukarestben szerdán már annyira féltek ők is, hogy megriasztották a bukarestieket, és emiatt a városban kitört a pánik, megbénult a közlekedés. Az illetékesek úgy tesznek, mintha a riasztástól megriadna a vihar, nem repülnének el az épületek gyengén felrakott pléhtetejei, nem dőlnének ki a rosszul rögzített reklámtáblák, vagy nem törnének ki a korhadt fák stb...
Mivel mindenképp a meteorológusok a hibásak (ha riasztanak, azért, ha nem, azért), a végén úgy tesznek majd, mint az egyszeri időjós, aki reggel kiállt a tornácra, felnézett az égre, és azt mondta: ma vagy jó idő lesz vagy nem, és mindig eltalálta.
Mivel a riogatás úgy néz ki, mindent megold, most az illetékesek legnagyobb gondja, hogy a modern technikát hívják segítségül az emberek figyelmeztetésére. Például mobiltelefonon szeretnének értesíteni abban az estben, ha jön a vihar. Én is szoktam figyelmeztetéseket kapni a polgármestertől vagy a megyei tanácselnöktől, hogy menjek szavazni vagy ünnepelni. Ha törvényesítik a telefonos ijesztgetést, akkor majd fognak szólni, hogy menjek fel a padlásra, mert jön az árvíz. Sajnos, a telefon sugároz, és nem mindenki hordja állandóan magával, vagy például temetésen, előadáson, éjjelre kikapcsolja. Így esetleg csak másnap veszi észre az üzenetet, de akkor már késő, mert a vihar hamarabb jön, és elviszi a tetőt a feje felül. Közben az is kiderült, hogy az árvíz, villámcsapás, tűzvész, földrengés sokkal jobb, mint a szélvihar, mert erre még a biztosító sem fizet. Vannak nálunk szirénák is, de azokat valószínű, csak próbából és légiriadó esetén szólaltatják meg, de egy jó jégesőt is lehetne légitámadásnak nyilvánítani,  nemde? A harangok félreverése egészen kiment divatból, pedig annak kongása egyértelmű figyelmeztetés volt a történelem folyamán, de mára már elavult. A technika fejlődésével még tovább lehet finomítani a riasztás művészetét. Az is meglehet, hogy minden ember talpába beültetnek egy érzékelőt, amit távolról aktiválva, olyan érzése támad, hogy ég a talpa alatt a föld, és menekülni kezd. A klímaváltozás következtében, amelyhez az emberi felelőtlenség egyre hatékonyabban járul hozzá, mind gyakoribbak vidékünkön is a trópusi viharokhoz hasonló légköri jelenségek. Isten őrizz, hogy a kaliforniai 300 km-rel száguldó Irma hurrikán egy kishúga százötvennel tiszteletét tegye nálunk, mert az legalább akkora pusztítást vinne véghez, mint Irmus Amerikában.
Esedékes nálunk egy rázós földrengés is, amire már jó ideje rettentő szorgalmason készülünk, és akkor Bukarestben (és még sokfelé) a piros pettyes, földrengésveszélyes házakban kő kövön nem marad. És ha pár másodperccel még előre is lehet jelezni, hová menekülnek majd az emberek?