A Budapesti Székely kör az őszi évadot híres emberekkel való találkozók tekintetében szeptember 20-án kezdte a Vármegye Galériában. Első számú meghívott Csókay András idegsebész, agykutató volt, az est folyamán később mellé ültették Szász István Tast is, aki negyven évvel ezelőtt Erdélyből telepedett át mint körorvos. Kegye János fuvolaművész a helyzethez illő hangulatot teremtett. A beszélgetés 70 részvevő előtt zajlott.
A tudós Csókay András mérnökként kezdte, de hamar orvos lett belőle, ma is dolgozik, kifejlesztett két innovációs műtéti technikát, az agyi érvarrást és az új tumorkezelési módszert. Mindenki gyakorol, csak az orvos élőn. A makrósebészetet meg lehet tanulni asszisztenciával, de az ember agya mindennél bonyolultabb, ez a végső soron viszonylag alacsony energiaszintű „földi” anyagokból összetevődő, de a szervezettség csúcsán álló anyaghalmaz alaposan próbára teszi a tudományt, sok titkot rejteget. Ahogy nekünk is sikerül néha titokban tartanunk gondolatainkat. A materialista világszemléleten alapuló tudomány saját korlátaiba ütközött, amikor a gondolat forrását kezdte keresni. A mérésére tett sikertelen kísérletek után tudomásul kellett venni, hogy a gondolat az agyban nem lokalizálható, máshol kell kutatni. Megkérdeztem tőle, az agy hozza-e létre a gondolatot, vagy nem? Az új felfedezések nyomán mára már a versengés mellett nagyfokú konszenzus alakult ki a tudósok között, derült ki a válaszából.
A tudós Csókay András dolgát talán valamelyest könnyíti, hogy mélyen hívő ember. Mint mondta, a halál sokismeretlenes, a soha meg nem ismerhetők közé tartozik, s a tudomány mindig jégre lépik, mikor közelébe kerül. Hinni kell a feltámadásban – hangsúlyozta nyomatékkal. Sokan annyira meggyötörtek vagyunk, nagy kedvünk feltámadni sincs, de megnyugtatott, épek és erősek leszünk majd akkor, nem hitványak. Még nem vagyunk keresztre feszítve. Lélegzetet kell venni! – tíz búvár közül kilenc ezt ajánlja. Nem titkolta, egy-egy nehéz műtét előtt a Szűzanyához fordul, s a napot imádsággal indítja. Eredményei láttán nem hiába. Ránk férne, hogy mi is imádkozzunk, néha keresztet vetünk, amikor valami fontos dolognak nekikezdünk, de annyi nem elég.
Magyarságáról is kérdezték. Csendesen válaszolta, csak közhelyeket tud mondani, mint Isten, család, haza, de éreztette, éppen ezek azok, ahol nincs pardon, legalábbis nála. A magyarság egészségi állapotáról érdeklődött valaki. Lelki betegnek tartja, aki ép ember, és nem vállal gyermeket. (Neki négy gyermeke van.)
Szász István Tas szerint a körzeti orvosnak mindent tudnia kell a betegről, az életpályamodellt tartja legfontosabbnak. Makovecz Imre tervezte a házát, amelyben nyugdíjasként Leányfalun a Hitel folyóirat múzeumát rendezte be. Most egy román csoport jelentkezett be, a transzilvanizmusról fog beszélni nekik.
2010-ben Európában 798 millió eurót fordítottak idegrendszeri betegségek gyógyítására, kezelésére, ami súlyos gazdasági és szociális teher a társadalomnak, a családoknak, ennél fogva az agykutatás halaszthatatlan politikai feladattá vált.
Aki pénzben gondolkozik, nevezheti ezt is „objektív valóságnak”. „Előfordul velünk, hogy nem azt hisszük, amit látunk, hanem azt látjuk, amit hiszünk” – mondja Balogh Béla.
SZURKOS ANDRÁS
