Az SZNT 2010-es budapesti ülésén mondta ki a történelmi folytonosságot az 1918. november 19-én megalakult Székely Nemzeti Tanács és a 2003. október 26-án újraalakult SZNT között. Száz évvel ezelőtt gróf Bethlen István kérte fel a budapesti székely közéleti szereplőket a szervezet létrehozására, Ugron Gábor, Urmánczy Nándor, Jancsó Benedek, Páll Árpád, Zilahi-Sebestyén Dénes vállalta fel a feladatot, tevékenységükhöz sok fontos esemény kapcsolódik, a wilsoni elvekre és a népek önrendelkezési jogára hivatkozva tesznek komoly erőfeszítéseket, hogy Magyarország területi egységét megvédve megőrizzék a székelység önrendelkezését. Amikor ez reménytelenné vált, Páll Árpád kidolgozta a Székely Köztársaság koncepcióját. „Az köt össze bennünket, hogy számunkra is alapkérdés a székelység önrendelkezése, és a mai kor által elfogadott megoldások felé fordulunk. Ami abban az időben a wilsoni elvek alapján megfogalmazott önrendelkezés volt, az ma számunkra az autonómiák európai gyakorlata” – fogalmazott Izsák Balázs.
Terveik szerint a következő esztendő minden fontos eseménye a centenáriumi év jegyében zajlik, ez lesz központi témája rendezvényeiknek, konferenciáiknak, a székely szabadság napjának, elkészítik a százéves önrendelkezési küzdelem mérlegét.
Szintén a centenárium jegyében a következő hónapokban az SZNT ötven nagy méretű székely zászlót kíván kiosztani magánszemélyeknek, egyházaknak, hogy azok pótolják a hivatalos helyekről, közintézményekről eltávolított kék-arany lobogókat. A hétméteres rúddal, mozgatható kőtalapzattal ellátott zászlók közül huszonötöt Sepsiszékre szánnak, várják azok jelentkezését, akik kihelyeznének magánterületükön egy-egy ilyen zászlót. Ezek nem engedélykötelesek, így nem kell a hatóságoktól tartaniuk a vállalkozóknak, az SZNT az odaszállítást és a felszerelést is biztosítja. Ha az ötven óriás­zászló gazdára talál, újabbakat bocsátanak rendelkezésre, mert „ha egyet levesznek, százat kell helyette kitűzni” – hangsúlyozta Izsák Balázs.