Az ukránok eddig is pedzegettek néhány kisebbségellenes intézkedést, de aztán Magyarország és többi nyugati szomszédja segítségét „megköszönve” egy olyan új- és nagyszerű oktatási törvényt találtak ki, amely szerint anyanyelven csak alsó tagozaton lehet oktatni. És nem mondhatja senki, hogy a törvény diszkriminatív, hiszen minden Ukrajnában élő nemzeti kisebbségre kivétel nélkül érvényes. Nem csoda, ha ilyen jogszabályokat fogad el az ukrán parlament, hiszen az olyan éber nacionalisták, mint a Karpatszka Szics szélsőjobboldali szervezet tagjai, összefogásra szólítottak fel „az ukrán Kárpátalja megvédése érdekében… az orosz- és magyarbarát, valamint egyéb szeparatista erők ellen”. Az oroszok vannak Ukrajnában a legtöbben, de nekik az ország keleti részére fáj a foguk, míg Kárpátaljára több országnak is, aminek megakadályozására az egyetlen reményt a Szics jelenti, amely hatékonyan szembe tud szállni a 0,3 százaléknyi magyarral, 1 százalék románnal és 1,6 százalék lengyellel, akiket támogat anyaországuk. A fő ellenséget említve a Szics vezére kijelentette: a magyar soviniszták pénzzel szórják tele az ukrán földet, árulókat toboroznak, hídfőállást készítenek. Ezzel leleplezték Magyarország galád terveit. A 600 millió forintos humanitárius segély, amelyet Magyarország adott, az a pénzszórás. A 2600 ukrán gyereket csakis azért üdültették, hogy azokból árulókat neveljenek. A kárpátaljai beruházások támogatása tulajdonképpen hídfőállások kiépítése, és a gázt is csak azért adják a magyarok, hogy a megépített hídfőállásban a fűtést télen tudják biztosítani. Ezek után nem csoda, hogy olyan jelszavakat ordibálnak az ukrán hazafiak, hogy: Késhegyre a magyarokkal!, ami egy kicsit durvább a nálunk hangoztatott Ki a magyarokkal az országból!-nál, mert ez utóbbi még ad egy esélyt a túlélésre. Ilyen és ehhez hasonló hősies felhívásokra válaszul nem csoda, ha fogékony az ukrán parlament és intézkedik, hiszen az sem maradhat le a nagy honvédelemben, amiben az egyik első tennivaló, hogy a kisebbségek elveszítsék anyanyelvüket és nemzeti identitásukat. (Így szűnik meg a veszély!) Az új törvény továbbfejlesztésével azt is meg lehetne valósítani, hogy a más nemzetiségűek gyerekeit kiskorukban elvennék szüleiktől, és ukránképző iskolába adnák, így igazi ukrán hazafiakat (török módra: janicsárokat) lehetne nevelni belőlük. Különben a három szomszédos ország, Románia, Magyarország és Lengyelország még közös nevezőre lel, mint most az új törvény elleni tiltakozásban, egyszerűen elrabolják Kárpátalját, és felosztják maguk között.
Lehet, jobban tették volna az ukránok, ha még egy keveset várnak hazafias eldurranásaikkal. Először is européerebbeknek tűnnek fel, ha mindenféle ígéreteket tesznek a nemzetiségi kisebbségek jogainak betartására. Aztán ennek fejében elvárhatták volna az említett szomszédos országok támogatását az EU-s tagság elérésében. Ezek akár még NATO-tagságukat is pártfogolták volna. Aztán amikor mindez megvalósult, akkor jöhetnek a nemzeti kisebbségek jogai elleni intézkedések, mint az ilyen oktatási törvény, amelyet most elfogadtak. Most haragjában az új törvény miatt a mi elnökünk, Iohannis sem megy el ukrán kollégájához látogatóba. Pedig akár jó tanáccsal is elláthatná annak ígérete fejében, hogy békén hagyják az ottani román oktatást. Például, hogy miként lehetne ott is lassanként megszüntetni a magyar iskoláztatást a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumnál alkalmazott módszer szerint.
Az EU- és NATO-tagság elérése után aztán már lehet ütni, vágni, gyalázni, kiutasítani a kisebbségieket, mert az unió csak – szokás szerint – vonogatja a vállát, hogy ő nem illetékes az ilyen ügyekben. De az is lehet, hogy az ukrán vezetés a bibliai Pál leveleiben szereplő mondás (Ha Isten velünk, ki ellenünk?) mai változatát vallja: Ha Amerika velünk, ki ellenünk? Mert az amerikai nagykövet üzenetében gratulált Ukrajnának az oktatási reform továbblendítéséhez. Ha valakik, az amerikaiak tudják, mi a demokrácia, és – ezek szerint – mi itt csak hőbörgünk potyára.