Meg kell élni a hétköznapokat
Vaszi Etelka, alias Fetécs, Kilyén új falufelelőse a pityókaválogatást is abbahagyta, hogy az Olt magasan álló terasza alatti mutatós családi házuk udvarán fogadhasson. Arca ismerős, a helybeli Búzavirág dalcsoport egyik tagja, már többször láttuk egymást.
– Nem volt más jelentkező a falufelelősi megbízatásra – mesélte. – Engem a leköszönő falufelelős,  Török Aranka biztatott, bátorított, hogy fogadjam el, mert bízott abban, tudok segíteni ezen a településen, kötelessége valakinek a városi tanáccsal állandó kapcsolatot tartani. Az én családom  tudtommal tősgyökeres kilyéni, ismerem a falubajokat, szükségleteket, hát elvállaltam. Gyanítom, hogy a Fetécs vagy Fetés talán egyazon vezetéknév lenne, mert a városban élő névrokonaim gyökere is kilyéni. Hogy nem új keletű vezetéknév a Fetécs, arra némi adatot is találtunk, már a XVIII. század elején éltek Ikafalván Fetécsek, Ferenc és Gábor, volt egy Fetécs József az interbellum idején Brassóban, többen Alsó-Csernátonban és a XX. század elején egy család Szombathelyen is.
– Hogy volt a kezdet?
– Meg kellett ismerkednem a teendőkkel. Szorongással kezdődött a választás, de láttam, hogy többen támogatnak, s így belevágtam – részletezte a falufelelős. – A szavazáson jelen volt Sztakics Éva alpolgármester asszony, ő felel értünk, mindig támogat-meghallgat. De eljött Bálint József, és ott volt Kelemen Szilárd is. Az első nagy kihívás a falunapok megszervezése volt. Nem lehetett lemondani róla, mert Török Aranka idejében mindig tartottak egyfajta falusi népünnepélyt, van hagyománya. Erőt adott, hogy támogatott a városi tanács, de magam is elindultam helybeli támogatókat keresni. Örömömre szolgált, hogy eljött a sárpilisi testvértelepülés küldöttsége is, felpártoltak a helybeli állattartó gazdák, elhozták jószágaikat a nálunk már hagyományossá vált kiállításra, Hadnagy Zita és Beke Tímea pedagógusok szép gyerekműsort állítottak össze, fellépett az Őszirózsa dalkör, meghívtuk a pojáni Tisztás-együttest, volt eszem-iszom.
– Melyek a hétköznapok kilyéni gondjai?
– A tavaszi falutakarítás után megkezdtük a kilyéni mellékutcák járhatóvá tételét törtkővel, ami még most is folyamatban van. Csupán két-három utca vár még rendbetételre. Több munkálatnál dolgoztak a helybeli közmunkások, a csatornarendszer bajainak orvoslásában a közüzemek segített. Nem hanyagolta el a város Kilyén közművesítését, van jó ivóvizünk és kanálisrendszerünk, melyek a városi hálózatra és derítőállomásra csatlakoznak. Kicseréltük az utcai világítótesteket, Sztakics alpolgármester asszony elmondta, hogy pályáznak a teljes közvilágítás felújítására, a temetősoron pedig épül már a kilyéni halottasház.

Ezüstfenyő és emléktábla
– Itt, a város peremén, közelebb a munkahelyekhez, az állomási iskolához egyfajta kihívás is egy 360 lelkes gyülekezet lelkipásztorának lenni – vetettük fel Egyed-Kolumbán Lászlónak.
– Nem is panaszkodom – mondta –, felmérem a kihívás súlyát, de itt sem nő, hanem stagnál a lélekszám. Egyházközségi javainkat – templom, lelkészi lak, gyülekezeti terem – rendeztük, sőt, holland testvérgyülekezeti barátaink segítségével 80 árnyi területen bio mellékgazdaságot is működtetünk a templom közelében, innen kerülnek ki a legszükségesebb zöldségek a mindenkori egyházközségi rendezvényekhez. Ettől az évtől a gyermekek és a fiatalság intenzívebb segítését tűztem ki célul. Ezért szerveztünk a nyáron egy tábort Uzonkafürdőn, ahol harminc gyerek és fiatal részesült sokoldalú építő-nevelő jellegű programban. Munkánkban Fábián Kinga, Hadnagy Zita és Beke Tímea pedagógusok segítettek, a konyhát, melyet elláttunk a kertészetünkben termett zöldségekkel, Márton Anikó vezette. Köszönet érte mindenkinek.
– Küszöbön a reformáció ötszázadik évének ünnepe.
– Lélekben is készültünk már. Részesei voltunk egy-egy gyülekezeti találkozónak, áprilisban itt, Kilyénben, szep­temberben Árapatakon, októberben Uzonba látogatunk el emlékező alkalomra. Fekete Zoltán gondnokunk ajándék ezüstfenyőt ültetett a temetőkertbe, amelyet a reformációra emlékeztető táblával jelölt meg. Mi itthon október 29-én, vasárnap tartjuk meg a reformációra emlékeztető templomi istentiszteletünket, másnap pedig testületileg részt veszünk a sepsiszentgyörgyi emlékünnepségen és felvonuláson.

Konferenciák helyszíne
Mi lehetne alkalmasabb színvonalas megbeszélés, nívós történelmi előadás helyszínéül, mint a kilyéni restaurált műemlék unitárius templom – jelezte Kovács István, a kilyéni gyülekezetbe beszolgáló  sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
– Örömmel nyugtáztam – mondta –, hogy az augusztus végén Sepsiszentgyörgyön megszervezett kortárs összművészeti találkozó szervezői a kilyéni unitárius templomot választották a rendezvény egyik helyszínéül, ahol középkori miliőben és hangulatos templombelsőben hallgathattuk Szőcs Botond harmadéves brassói egyetemi hallgató, zongorista előadásában jeles európai zeneszerzők (Beethoven, Chopin, Rachmaninov) műveit. Egyházközségünk kebli tanácsa ezután is helyet ad ehhez hasonló, jeles rendezvényeknek.
Kilyénben fűthető és rendezett kultúrotthon és iskolaépület is várja az előadókat, mintegy igazolandó, hogy a városperemi település emlékhely, és igen gazdag tudni- és látnivalókban az esztendő minden évszakában. Ez alkalommal csak utalunk a legfontosabb, érdeklődésre számot tartó értékekre.
Először is az unitárius templom középkori falfestménye, amely immár méltóképpen sorakozik fel a székelyföldi és háromszéki freskók közé. A templom Kilyén legkorábbi építészeti emléke, hajója román kori, a 13. század végén épült. 1801-ben festett kazettás famennye­zetet kapott. 1802-ben egy nagy földrengés miatt leomlott a szentély hálóboltozata. Az alsó falszakaszon mindhárom oldalon nagyobbrészt egy Passió-ciklus látható. A nyugati fal falképei kopottságuk miatt alig értelmezhetőek. Innen indul a Kivonulás jelenetével a Szent László legenda narratív képciklusa a megszokott jelenetekkel, majd az északi fal felső szakaszán folytatódik, és a lefejezés-jelenettel zárul. Kilyén délnyugati szélén Krisztus után IV. századi település maradványai kerültek napvilágra, a leletanyagban – miként az a régészeti kutatásokból kiderült – a népvándorlás kori germán (gót) népesség emlékei is jelen voltak. A reformátusok temploma az 1728-ban készített reneszánsz ízlésű főbejáratával egyidős lehet, harangtornyában 1817-ben a sepsiszentgyörgyi Kiss-féle öntödében készült harang szól. 1751-ből való a katolikus temetőben álló látványos kőkereszt, amely az akkor dúló pestisjárvány emlékét őrzi. Figyelmet érdemel a Czakó család egykori lakóháza. Az unitárius család a XVI. század végén már ebben a faluban élt. Sírboltjuk, miként a Szilágyi-sírbolt és a XVIII. században épült klasszi­cista Szilágyi-kúria, építészeti értékkel bír. Műemlék a Potsa-udvarház, az empire stílus ridegebb változata az 1820-as évek tájáról. Az idelátogató megtekintheti a Jézus Szent Szíve római katolikus kápolnát, valamint a Keresztelő Szent János védőszentre 1999-ben felszentelt görögkeleti templomot. Se szeri, se száma a Kilyénhez kötődő jeles személyiségeknek. Többek között itt hunyt el a híres erdélyi naplóíró, Halmágyi István (1719–1785). Itt működik a Búzavirág dalcsoport, tevékenykedik János Jakab faragóművész.

Válasszanak névadót
Kellemes környezetben tanul-okosodik tizenhat kilyéni óvodás, és tizenegy lelket számlál az összevont elemi iskolás csoport. Az állomási Ady Endre-iskolához tartozó kis intézmény közművesítve van, s már megkapta ez évi téli tüzelőjét is. Meg vagyunk elégedve, nyilatkozta Beke Tímea óvónő és a helybeli származású Péter Kinga, a kézdivásárhelyi tanítóképző végzettje.
E sorok írója javasolja, hogy a központi iskola vezetősége válasszon névadót a kilyéni iskolának: van, akire büszkének lenniük, aki példakép lehet a felnövekvő nemzedék számára.