„Százszázalékosan meg kell védeni” az ukrán államnyelvet, ennek szellemében rögzíti az oktatás korszerűsítését célzó jogszabály, hogy 2018 szeptemberétől a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása csakis az elemiben engedélyezett. Az ok: Ukrajnában az oktatás nyelve az állam nyelve, az ukrán nyelv tökéletes ismerete pedig állampolgári kötelesség. Ismerős, Kelet-Közép-Európa nyomorúságára utaló retorika, miközben a nemzetbiztonság és a nyelvismeret közötti összefüggést legfennebb Klimkin, Porosenko és társai láthatják. Az államfő érvelése szerint a jogszabály valamennyi ukrán állampolgár számára egyenlő esélyeket biztosít, mert szavatolja, hogy az iskola elvégzésével mindenki egyformán magas színvonalon beszélje az államnyelvet, ami elengedhetetlen a sikeres pályafutáshoz Ukrajnában.
Csakhogy a „sikeres pályafutás” diktatórikus eszközökkel való biztosítását elfogadhatatlannak tartják mind az Ukrajnában élő nemzeti közösségek, mind szomszédai. Utóbbiak közül határozottan tiltakozott Magyarország, Románia és Lengyelország, mi több, Oroszország is jelezte, az új ukrán oktatási törvény sérti Ukrajna több millió orosz ajkú állampolgárának érdekeit. Moszkva nem véletlenül emelt kifogást, hiszen Porosenkóék mindenekelőtt az oroszoknak szánták új törvényüket. Bukarestben is intenzíven ellenkeznek, Budapesten pedig már a törvény parlamenti elfogadásától kezdve következetesen és keményen tiltakoztak, ám ez egyáltalán nem hatotta meg Kijevet. Ukrajnának ez fájni fog – nyilatkozta tegnap Szijjártó Péter külügyminiszter, üzenve, hogy Magyarország az Európai Unióban „blokkolni és vétózni” fog mindent, ami előrelépést jelenthetne Ukrajnának az európai integrációs folyamatban. Ám az EU-ba igyekvő Ukrajnát egyáltalán nem hatják meg a civilizált együttélés játékszabályai. Nem is csoda, mert az EU-t az oktatási törvény kevésbé zavarja, Amerika pedig – geopolitikai érdekekből – üdvözölte az új ukrán oktatási reformot. Így aztán Porosenko bátran harsoghatja, „Ukrajna eddig is és ezután is olyan hozzáállást tanúsít a nemzeti kisebbségek jogaihoz, amely megfelel nemzetközi kötelezettségvállalásainak, összhangban van az európai normákkal és példaértékű a szomszédos országok számára”.
Ismerős és valótlan állítás. Különös fintora a sorsnak, hogy e volt szovjet érdekszférában a nemzeti kisebbségekhez való viszonyulást sokan tartják példaértékűnek, miközben hemzsegnek a megoldatlan problémák. Hazugság és nemzeti közösségek elleni indulatok – ez Kelet-Közép- Európa tragédiája, s bizony lehangoló érzékelni, hogy e volt kommunista olvasztótégelyben szinte lehetetlen megszabadulni a nacionalista beidegződésektől.