Kevés olyan vadon élő növényünk van, amelyet az ember nyers vagy feldolgozott állapotban oly gyakran felhasználna, minta a menta az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjából.
A Kárpát-medencében fellelhető mintegy 11 faj vagy ezek hibridje – mivel a kölcsönös megporzás eredményes hibridet ad – egyaránt jellegzetes illatával fedi fel önmagát. Természetjáró barangolásaim során több fajjal is ismeretséget kötöttem, de itt csak egyiknek a fényképét jelentetem meg, ez a lómenta (Mentha longifolia, románul ismă). Gyógyászati, ipari felhasználása a borsmentának (Mentha x piperita) van, ez a termesztett faj a vízi menta (M. aquatica) és a fodormenta (M. spicata) spontán kereszteződése folytán alakult ki.
A fajra Angliában figyeltek fel és írták le még a XVII. században, sőt, értékét felismerve már akkor termeszteni kezdték. Drogja a szárított levelek (mentha piperita folium), ezek gazdagok a mentha piperitae aetheroleum illóolajban, amelyet a nedves réteken, legelőkön gyakori halványlila lómenta is tartalmaz. A menták jellegzetes illatát a dihidrokuminol-alkohol és a dihidrokarveol-acetát adja. A vegyületek nagyobb részét kitevő karveol nem tartalmaz mentolt.
Kozmetikai és édességipari, valamint gyógyászati felhasználása széles körű, nem különben a népi orvoslás emésztőrendszerünk (epe) görcsös panaszai esetén. A mentol serkenti az epetermelődést és szélhajtó. A hörgők tisztulását is segíti. Ismert a bőrön és a nyálkahártyán kifejtett hűsítő hatása, de emellett fájdalomcsillapító és fertőtlenít. Külsőleg bedörzsölésre, reumatikus fájdalmak, viszkető inger, fejfájás, hűlés gyógyítója. Inhaláló vízben is jó hatású. Száj- és fogápoló folyadékban vagy krémben (fogkrém) fontos adalékanyag. Homeopátiás jelentősége elenyésző. Gyógynövényüzletekben kis teatasakokban vagy más feldolgozásban mindig beszerezhetjük.
