Kakas Zoltán tegnap délután nyílt, BAO-BAO Kép-Táj című kiállítása úgy villant rá egy egész életműre, ahogy a Székely Nemzeti Múzeumban ez alkalomból bemutatott ,,ozsdolai gyémántok" — azaz apró kvarckristályok — illeszkednek az őket befogadó homokkőrétegekhez: nem hivalkodnak, egyszerűen csak ott vannak, lenyűgöző parányságukkal, víztiszta formájukkal. Rész az egészben.
Így van ez e tárlattal is: Kakas Zoltán negyven év fotográfiáiból ad ízelítőt, közel százat mutat meg a BAO-BAO honismereti táborok celluloidszalagra menekített pillanataiból, mindezt pedig ,,e párját ritkító tájakhoz" valamiféleképpen kötődő számtalan túratárs tekintete vigyázza. Miközben Kakas Zoltán, azaz a fotós, a néprajzi gyűjtő, a muzeológus sejteti: mindez csak töredéke meglévő anyagának... De láthatóak különféle tárgyak is a baósok gyűjtéséből, a népi kultúra s a természet örökségéből. Aki részese volt e mozgalomnak, tudja: Kakas Zoltánék nem csupán barangoltak a tájban, hanem viszonyultak ahhoz s az éppen aktuális korhoz. A tárlatmegnyitó Szabó Lajos esperes, kanonok áldásával kezdődött, aki úgy fogalmazott: ,,ezek a képek Isten legkiválóbb teremtményéről, az emberről és Isten képeskönyvéről, a természetről vallanak; arra kérjük az Urat, hogy ezek a képek íródjanak be lelkünkbe". Barabás Hajnalka az alkotó, a Székely Nemzeti Múzeum volt etnográfus munkatársát méltatta: lelkesnek, kitartónak és példás rendszerezőnek nevezve, Debreczi Kálmán színművész pedig a táborokhoz, a Bao szellemiségéhez kötődő műveket tolmácsolt, végül a jelen lévők Kakas Zoltán ,,rendhagyó tárlatvezetését" élvezhették.
