Farkas Réka
Hogy van az, hogy a világ nagy demokráciái, az emberi jogok élharcosai egyre gyakrabban hallgatnak vagy visszakoznak, mikor egy-egy nép önrendelkezési igénye napirendre kerül? Sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió számára nem időszerű a kurdok függetlenedési törekvése, s nem értik (vagy úgy tesznek, mintha nem értenék), mit is akarnak a katalánok.
Egy héten belül két autonóm területen tartottak, tartanak önállósodási igényt firtató népszavazást. Az iraki Kurdisztán lakói minden tiltás, fenyegetés dacára 72 százalékos részvétel mellett több mint 90 százalékban voksoltak az önálló állam létrehozatalára. Hiába sajnálkozik immár az Európai Unió, hogy a nézeteltéréseket békésen, tárgyalások útján kellene megoldani, fölöslegesen aggódik Amerika, hogy mi lesz így az Iszlám Állam elleni harccal, a kurdok döntöttek. Száz évvel ezelőtt, az első világháború után, a nagyhatalmi egyezkedéseknek köszönhetően kerültek a széteső oszmán birodalomból négy állam területére, más etnikumot, más vallást képviselnek, mint a többségi arabok. Kivették részüket az Iszlám Állam elleni harcban, felszabadították saját területeiket, de segítettek az arabok lakta részek, például Moszul visszaszerzésében is. Gyakorlatilag már most teljesen független államként működnek, ám nincs meg ennek a nemzetközi elismertsége. Ezt szeretnék elérni, ám a világ nagyhatalmai ugyancsak óvatosak, tartanak Iraktól, Törökországtól, s a nagy közös ellenség, az Iszlám Állam legyőzése érdekében, úgy tűnik, könnyedén feláldozzák a kurdok cseppet sem vitatható önrendelkezési jogát.
Egészen más a helyzet a katalánokkal, kiket tulajdonképpen a többségi arrogancia kényszerített a jelenlegi lépésre. Elegük van autonómiájuk korlátozásából, gazdasági javaik folyamatos és alapos lefölözéséből, és az elmúlt napokban belekóstolhattak abba, milyen, amikor a központi hatalom valóban önkényesen viselkedik, minden eszközzel rájuk kényszerítené akaratát. Spanyolország alaposan melléfogott azzal, hogy erőszakkal akarja megakadályozni a vasárnapi népszavazást, csak azt érte el, hogy immár borítékolhatóvá vált az önállósodást pártolók többsége. Pár évvel ezelőtt a skótok kiválását érvekkel, kampánnyal állították meg a britek, a spanyol kormány azonban nem tárgyalással, hanem erődemonstrációval marasztalja a katalánokat. És a nagy uniós demokratáknak szemöldöke se rándul, Trump pedig támogatásáról biztosítja Mariano Rajoy spanyol kormányfőt.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) alapokmánya 1. részének első cikkelye világosan fogalmaz: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.” A világ vezetőinek, kis- és nagyhatalmainak is illene végre tudomásul venniük: bármily kényelmetlen, bármennyi kellemetlenséggel jár, e jog nemcsak egyeseket, az erőseket illeti meg, hanem minden népet, nemzetet.
