Lejárt a nyár, lassan el lehet csomagolni a bicikliket – ha lesz is még néhány meleg nap, az idény véget ért, legalábbis a nagy többség számára ősszel már túl csípős a levegő a nyeregbe üléshez. Aztán elég is volt az örökös sugásfürdői útvonalból.
Ez az év nem volt túl kedvező a kerékpározás kedvelőinek: Sepsiszentgyörgyön és környékén egyetlen darabka új biciklisáv sem készült el, sőt, a meglévőkről is szinte teljesen eltűnt a pár éve ideiglenesen felvitt festék. A pár száz méteres biciklisávok hálózatba kötéséről már sok éve beszélnek, egyeztetnek a kerékpáros szervezetek, a zöldek, az önkormányzat, a közlekedési szakemberek, rendőrség, iskolák, vállalkozók, munkába járók, sportolók – ha szövegből ki lehetne rakni a kerékpárutakat, már nyugodtan hátradőlhetnénk. De nem tehetjük, mert a napokban újra elgázoltak egy biciklizőt. Szabálytalanul ment át a zebrán, azért ott, mert nincs a zebra mellett átvezető biciklisáv. Ez ok arra, hogy nekihajtsanak gépkocsival? Még meg is bírságolták...
Az idén innen indult a Székelyföld Kerékpáros Körverseny, ünnepelte mindenki, hogy örvendetesen növekszik a bringázás népszerűsége. A hétköznapi körülményekről, az egymást érő gépkocsikról, útszéli gödrökről, figyelmetlen gyalogosokról, csigalassú hatóságokról ilyenkor nem beszélnek. Az ingázókról sem. Kilyénből, Szotyorból, Rétyről, Maksáról, Gidófalváról még mindig csak nagy forgalmú országutakon lehet bejönni, Illyefalva felől a hosszú Jókai utca rázza szét az agyát és a csapágyát az elszánt kerékpárosnak. A Csíki utcai biciklisáv sem bringabarát, az Árkos felől jövő pedig kész karikatúra. De azért biciklizzünk, mert az egészséges és környezetbarát: erre biztatnak nemcsak az orvosaink, hanem az elöljáróink is.
Hiszen a szándék nem hiányzik: két kerékpározásra ösztönző hetet és egy kerékpáros adománygyűjtő eseményt is szerveztek a megyeszékhelyen, sőt, kerékpáriskola is van már. Csak épp kerékpárút nincs.
Pedig néha olvasni a hírekben, hogy a nyugati határ mentén fekvő városokban, vidékeken hosszabb-rövidebb kerékpárutat építettek. Vajon hogy csinálták?
Néhány éve visszatérő remény, hogy az őszi, téli hónapokban végre elkészülnek a régóta ígért bicikliút-hálózati tervek, és hóolvadáskor már a sávok elhatárolásán tüsténkednek az utászok. Aztán tavasszal mindig újrakezdődik az egyeztetés. Te meg, hiszékeny polgár, tekerj tovább, ahol tudsz. Így lesz megint?