Kontinentális Európánkban nincs pontos megfelelője az angolszász világban immár évszázados múltra visszatekintő, urban studynak nevezett tudományos diszciplínának. Ez a — talán várostudománynak fordítható — gyűjtőszakma a gyakorlatias angol és amerikai gondolkodás szülötte, amely nagyon korán felismerte, hogy a városfejlesztés olyan összetett feladat, amely a specializálódott szaktudás mellett az átfogó, szintetizáló látásmódot is igényli. Így körvonalazódott a városépítészet, a városszociológia, az ingatlangazdálkodás és a városigazgatás határán az ,,urban studies". Mi, fiatalok sem folytathatunk ilyen jellegű, átfogó tanulmányokat egyetemeinken, pedig különösen nagy hasznát vennénk a mostani túlfűtött ingatlanfejlesztési lázban.
Erdély városait járva az embernek az az érzése támad, hogy Romániában az ingatlanfejlesztés terén csak két véglet létezik: az eszeveszett építkezési hajsza és a teljes dermedtség. Sepsiszentgyörgyöt mostanáig az utóbbi kategóriába soroltuk, az új városvezetéstől pedig azt reméljük, hogy az előbbi irányba mutató, egészséges elmozdulás katalizátora lesz. Most, a választások után, amikor már minden eldőlt, de amikor még nem hat számonkérésnek, szeretném megragadni az alkalmat, hogy — mintegy vitaindítóként — közöljem néhány gondolatomat Sepsiszentgyörgy városfejlesztéséről.
Fejlesztési koncepció
A rendszerváltáskor — fél évszázad tervgazdasága után — Kelet-Európa településrendezéssel foglalkozó szakembereinek egy teljesen új fejlesztési modellt kellett megismerniük: a túlnyomóan magánérdekeltségű ingatlanfejlesztések világát. Ebben az új világban a közszférának már nem állnak rendelkezésére olyan méretű erőforrások, mint a kommunizmusban, így környezetalakító szerepe a fejlesztésről egyre inkább a szabályozásra helyeződik át. Ma a helyi önkormányzat városformáló felelőssége elsősorban az, hogy a szigetszerűen jelentkező köz- és magánberuházásokat összehangolja és szabályozza oly módon, hogy a mozaikjellegű építgetés végül harmonikus egészet eredményezzen, és a közösség javát szolgálja. Ezt az egyszerűnek tűnő feladatot azonban szinte egyetlen önkormányzat sem tudta kielégítően elvégezni Romániában. Ennek eredménye az említett két ingatlanfejlesztési véglet: az, ahol a lovak közé dobták a gyeplőt, és az, ahol teljesen behúzták a fékeket.
Az önkormányzat városfejlesztési koncepciójának nyilvános és törvényerejű dokumentuma a település általános rendezési terve (plan urbanistic general). Ezen írás másik apropója éppen az, hogy most kezdődik Sepsiszentgyörgy általános rendezési tervének felújítása. E dokumentum jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: törvényi erővel határozza meg minden városrész funkcionális besorolását, a benne lévő telkek létesítésének, módosításának jogi formáját és a rájuk építhető épületek fontosabb paramétereit (beépítettség, szintterületi mutató). Elfogadása esetén köti (vagy kellene kötnie) az önkormányzatot mindaddig, amíg új általános rendezési terv vagy csak egy városrészre érvényes, ,,zonális" rendezési terv (plan urbanistic zonal, plan urbanistic de detaliu) nem készül. Ezért hihetetlenül fontos, hogy a rendezési terv a város jól végiggondolt fejlesztési koncepcióját rögzítse, mert évek múlva sem lehet eltekinteni tőle. A terv készítőjével olyan konzultatív tervezési folyamatban kell megállapodni, amely biztosítja, hogy az önkormányzat kialakítja és a tervezővel közli saját széles körben elfogadott fejlesztési koncepcióját.
A városvezetés kezében lévő másik — ezúttal közvetlen — városfejlesztési eszköz a saját tulajdonban lévő ingatlanok hasznosítása. Itt kapcsolódnék a választási kampányban elhangzott ígéretes szándék, a városi tulajdonban lévő ingatlanok leltárához. Nagyon fontos, hogy egy esetleges hasznosítás szándékával készülő leltár ne csak gazdaságilag vegye számba az ingatlanokat, hanem városépítészetileg, konkrét számokkal (funkció, beépítési és szintterületi mutató) is határozza meg, mit szeretne kezdeni a város az illető ingatlannal, és ezt a szándékot rögzítsék az új rendezési tervben. Így az esetleges hasznosítás során elkerülhető a rendezési terv módosítása és az azzal járó vita.
Aktív és ügyfélbarát
építési hatóság
Az előzőekben vázoltak gyakorlatba ültetése elképzelhetetlen aktív szabályozó nélkül. Az önkormányzatnak mint építési hatóságnak aktívan részt kell vennie a szabályozási tervek elkészítésében, és az azokban lefektetett fejlesztési koncepciókat közérthetően kommunikálnia kell a közvélemény felé. Az ügyfélbarát hatóság eszményének jegyében az önkormányzat igyekezzék minél több információt (rendezési tervek, törvények, eljárások, ajánlások stb.), minél több csatornán (nyomtatott, digitális, szóbeli) elérhetővé tenni. Legyen például az új rendezési terv bárki számára elérhető a világhálón vagy digitális adathordozón. A kapitalista demokráciákban az ingatlanfejlesztés nagy részét profitorientált magánbefektetők végzik. Partneri viszonyban irányítani kell őket.
Figyelni
a nagy dolgokra is!
Sepsiszentgyörgy a kommunizmus megyeszékhelyet építő fejlesztései után két teljesen eltérő természetű városépítészet összeütközésének áldozata. A túldimenzionált városfejlesztés szétroncsolta a hagyományos kisvárosi szövetet, de mégsem volt elég ereje ahhoz, hogy a saját logikája szerint konzekvens, új városszerkezetet hozzon létre. Jó példa erre a Nicolae Iorga út, amely az eredeti tervek szerint gigantikus ívben haladt volna a Grigore Bălan, Csíki utca kereszteződésétől, a jelenlegi Posta és Raiffeisen Bankon, a Horgász utca házain, valamint a végül megépült útszakaszon át a második Olt-hídhoz, amely a túlparton lévő két ipari komplexum között, a vasúti híd alatti útba torkollt volna. A régi városszövet szerencséjére ez az elképzelés nem teljesedett ki, de a végül megvalósult torzó városszerkezeti szempontból még szerencsétlenebb helyzetet teremtett: egy teljesen új városrész gerince kacskaringós, egyirányú utcákon keresztül nehézkedik a városközpontra, miközben a másik végén sem talál természetes kivezetést, hanem visszahurkolódik Szentgyörgy tulajdonképpeni főutcájára, az 1918. December 1. útra és az egyetlen Olt-hídra. Hasonlóképpen megoldatlan a csíki és a brassói irány városközpontot elkerülő összekötése az illyefalvi és az előpataki kivezetésekkel, decentralizált parkolási lehetőségek biztosítása a városközpontra nehezedő, terhelési irányok becsatlakozásainál (intermodalitás), az ipari fejlesztések ösztönzése és kordában tartása ipari park formájában.
Ezek a példák arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyszerűbb gondok (pl. bicikliutak) orvoslása előtt az igazán nagy problémákra kellene megoldást találni. Ha ugyanis ezeket a valóban nehezen rendezhető helyzeteket magukra hagyva, inkább csak a szabad területeken zöldmezős fejlesztéseket végzünk, a mostani csonka városszerkezet nem fogja elviselni a megnövekedett terhelést. A felvetett problémák egy részére már a régi rendezési terv is biztosan tartalmazott megoldásokat, a városháza szakemberei pedig a többi kérdésre is tudják a válaszokat, amelyek minden bizonnyal bekerülnek az új rendezési tervbe is; a cél azonban az lenne, hogy ezek ne csak papíron létezzenek. Okos szabályozással, aktív kezdeményezéssel és bölcs kompromisszumokkal meg kell próbálni megteremteni a feltételeit azon minimális beavatkozásoknak, amelyek kijavítják a városszerkezetet, legalább egy-egy szakaszon egységesítik a térfalakat, és élhető várost teremtenek. Jól átgondolt, a városszövet érdekeit az egyes épületek érdekei elé helyező, hálózati tervezésre van szükség! Itt pedig csak csatlakozni tudok a szintén a választási kampányban megfogalmazott igényhez: minden esetben szakmai döntés-előkészítésre van szükség!
,,Old" Szentgyörgy
program
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni városunkra, mint amelynek egységes, történelmi városmagját szétrombolták. Pedig a vártemplom környékének városszövete: a Kálvin és a Kút tér mellékutcáikkal, ha az egyes épületek tekintetében nem is, a városszerkezet szempontjából olyan felbecsülhetetlen értéket képviselnek, amelynek megőrzése és revitalizációja minden erőfeszítést megérdemel. Erős szabályozással és városképvédelmi programmal biztosítani lehet a hagyományos morfológia megőrzését, a vártemplomra, a városi művelődési házra, a művészeti gimnáziumra és annak művészeire támaszkodva erősíthető lenne a városrész kulturális jellege, a várható sugásfürdői fejlesztésekhez kapcsolódva pedig a vendéglátó, szórakoztató funkció teljesíthető ki. Ez lehetne az elkövetkező évtizedek legambiciózusabb városrendezési vállalkozása, mert a Debren-patak revitalizációja és az őrkői roma telep rendezése is feltétele a sikernek. Ösztönözzük városunk tehetős polgárait, hogy fedezzék fel maguknak az ,,öreg" Szentgyörgyöt, vegyük rá őket, hogy ahol lehet, egyesítsék a városrész szétforgácsolt telkeit, és fejlesszék azokat. Mennyivel élhetőbb és elegánsabb egy a hagyományos városszövetbe illeszkedő, modern felszereltségű családi ház, mint a külső területeken sokemeletesre duzzadó, kihasználatlan épület. A terület fellendülésével kis éttermek, kávézók és panziók létesítése is jövedelmező lesz. Összességében minden adott, hogy ez a terület Szentgyörgy legfontosabb turisztikai látványossága legyen. Itt valósítható meg a legemblematikusabban a választási kampányban megfogalmazott ,,kultúra városa" szándék. Mutassuk meg, hogy nem csak lerombolni tudjuk a történelmi városszövetet, hanem újjáéleszteni is. Használjuk ki a városunkban felhalmozódott műemlékvédelmi szaktudást. Képzeljük el, amint tíz-tizenöt év múlva a városba érkező turista magától értetődően ebben a városrészben száll meg, délelőtt gyönyörködve sétál a kacskaringós utcákon és a Debren patak partján, vagy kilátogat Sugásfürdőre gyógyfürdőzni vagy sízni, délután meglátogatja a vártemplomot vagy az akkorra országszerte ismert művésztelep alkotásait kiállító galériát, majd este a Kálvin téri szabadtéri színpadon megnézi az európai hírű szentgyörgyi színház előadását, és a helyi fiatalokkal sörözget valamelyik divatos kávézóban.
Ezzel a vidám helyzetképpel kívánok az új városvezetésnek kitartást és bölcsességet az előttük álló feladatok elvégzéséhez.
Török Áron Lóránt, építész
