Demeter J. Ildikó
Eddig tartott a Dragnea-féle gazdasági csoda: októbertől drágul a gáz, a villanyáram és az üzemanyag, ami minden termék és szolgáltatás árában visszaköszön majd, és úgy elfújja az év elején adott béremeléseket, mintha nem is lettek volna. Hiszen már év közben is emelkedtek a fogyasztói árak, az élelmiszerektől a bankkölcsönökig szinte mindenért többet fizetünk, mint egy évvel ezelőtt, mert a kötelezően megemelt minimálbért a magánszektor csak így tudja fedezni. Az infláció is nagyobb lesz a vártnál, az államháztartási hiány is.
Nemsokára ismét ott állunk tehát, ahol a januárban tisztségbe került szociálliberális kormány előtt voltunk, sőt, még ott sem, hiszen a beruházások évtizedes mélypontra süllyedtek, miközben az államadósság tetemesen megnövekedett. Románia nem úgy fest, mint ahova legalább rövid időre beköszöntött a jólét, hanem inkább úgy, mint vihar után: tél közeledtével itt állunk tető nélkül, kifosztva, és nem újjáépítés, hanem újabb, az előzőnél mélyebb válság következik.
A vidéki önkormányzatok már pénzgondokkal küszködnek, de ennek a helyzetnek az előidézői – akik a drágulásokat is konokul tagadják – mossák kezeiket, nem hajlandók tudomásul venni a valóságot. Pedig hol itt, hol ott szakad le a vakolat az iskolákban, a közkórházak magánadományokból jutnak korszerű eszközökhöz, a vonatok kisiklanak, a csigatempóban épülő autópályák süllyednek, repednek, és már azt is a megvalósítások közé írják, ha Vaslui megye egyik községi iskolájának egyetlen számítógépét rákötik a világhálóra. Ez alkalommal az is kiderült, hogy a falu aktív korú lakosai nagyrészt külföldön dolgoznak, és így, a távközlési minisztérium segítségével tudnak kapcsolatot tartani gyermekeikkel. Odáig azonban már nem terjed ki a kormány figyelme, hogy itthon teremtsen megélhetési lehetőséget polgárainak – nem csupán a kisebb-nagyobb vezetők hozzátartozóinak, hanem azoknak a millióknak, akik távozásukig rájuk szavaztak. Ha Romániában adóznának, az állam is jobban járna, a külföldön igen népszerűtlen szociáldemokrata pártról nem is beszélve. De ahol nincs előrelátás, ott csak kellemetlen meglepetések vannak, és nem csupán tanévkezdéskor vagy havazáskor: a legfrissebb adatok szerint utolsó helyen állunk az áfa begyűjtésével az egész Európai Unióban, és ha nem lépünk előre az uniós alapok lehívásával, ezt a keretet is lefaragják 2020-tól. De a figyelmeztetések süket fülekre találnak, mintha nem lenne szükségünk pénzre.
A kormányzás minősége a kormánytagok és politikacsinálók nyilatkozataiból is látszik: a mellébeszélés, hazugság, hozzá nem értés, nemtörődömség, felelőtlenség, no meg az intézményesült rablás országa vagyunk, ahol a vezetők legfőbb gondja a számonkérés megúszása. A döntő – parlamenti – csata közeledik, és ha megnyerik, akkor igazán csúf korszak köszönt ránk...
