A kiállítást Jerger Krisztinával együtt rendező Baki Péter elmondta: ritka, hogy élő fotográfus előtt ekkora kiállítással tisztelegjenek. Kevés alkotó akad ugyanis, aki ennyire szisztematikusan, koherens és egységes látásmóddal építi életművét, mint Korniss Péter, akinek a munkásságára ugyanakkor a változatosság, a folyamatos megújulás is jellemző – jegyezte meg Baki Péter. A kurátor elmondása szerint az életmű kulcsszava a változás: Korniss Péter képein jól nyomon követhetők az elmúlt öt évtized társadalmi mozgásai és a fotográfiában végbement folyamatok egyaránt.
A tárlat első egysége a hatvanas-hetvenes években készült, a hagyományos paraszti világot ábrázoló alkotásait mutatja be. Korniss a magyar fotográfiában több évtizedes szünet után fordult ismét Erdély, Magyarország és a környező országok paraszti világa felé, így a Műcsarnokban megrendezett 1972-es kiállítása a reveláció erejével hatott. A fotográfus figyelmét a hetvenes évektől az ingázók, a vendégmunkások élete kezdte lekötni, hiszen a korabeli Magyarországon még tízezrek hagyták ott falujukat, hogy hét közben munkásszállásokon lakva a nagyvárosokban vállaljanak kétkezi munkát. Korniss Péter egy Budapest és Tiszaeszlár között ingázó kubikos brigádot kezdett követni kamerájával, majd hosszú évekre a csapat egyik tagja, Skarbit András lett képeinek főszereplője.
A változás című egység a globalizáció népi kultúrára gyakorolt hatását mutatja be. Korniss Péter 1989 után visszatért Erdélybe, hogy dokumentálja a hagyományos falusi élet átalakulását, néhol szinte skanzenbe szorulását. Már ebben a sorozatban is megjelennek az addig Kornissra nem jellemző beállított kompozíciók, amelyek A hagyomány című egység munkáin kizárólagossá válnak: a szekció képei betlehemezőket mutatnak nagyvárosi környezetben, más oldalról szembesítve a tradíciókat a jelennel. A legfrissebb, utolsó sorozat munkái – melyek az MNG kiállításán láthatók először – Budapesten munkát vállaló erdélyi asszonyokkal foglalkoznak, azokban a terekben megmutatva őket, ahol takarítanak, beteget gondoznak, buszra várnak.

Tudatosság és szeretet
A kortárs fotográfia egyik legnagyobbjaként méltatták Korniss Pétert Folyamatos emlékezet című életmű-kiállításának megnyitóján a Magyar Nemzeti Galériában. Korniss Péter az első Kossuth-díjas magyar fotográfus, a nemzet művésze, Pulitzer-emlékdíjas, Prima Primissima díjas művész, korábban a World Press Photo nemzetközi zsűrijének tagja – említett néhányat a fotográfus elismerései közül a tárlat megnyitóján az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. Rétvári Bence hozzátette, a Korniss Péter eddigi öt évtizedes munkásságát bemutató tárlatot végigjárva a látogató szinte más emberként jön ki. Mint hangsúlyozta, Korniss Péter életművében fontos szerepe van az érzelemnek, a művész ezt ráadásul egy univerzális formanyelven tudja megmutatni.
Baán László, a Nemzeti Galéria főigazgatója kiemelte, Korniss Péter személyében egy olyan művészt köszöntenek 80. születésnapja alkalmából az MNG-ben, aki művészete és embersége alapján is kortársaink legkiválóbbjai közé tartozik. Bartis Attila író, fotográfus hangsúlyozta, hogy a fotográfia legnagyobbjai között számon tartott Korniss Pétert „az első munkáitól kezdve nem tudta félvállról venni senki, és nem véletlenül”. Az elmúlt ötven évben általa elvégzett munka a legkevésbé sem megszállottságra, hanem tudatosságra, sőt, szeretetre vall – méltatta a fotográfust. Mint megjegyezte, mára felmérhetetlen mennyiségű kép árasztja el a világot, mégsem lett több fotóművész. Olyat ugyanis csak kevesen tudnak, mint Korniss Péter, aki arra is képes, hogy fotográfiáival előhívjon egy évtizedek óta bennünk lappangó latens képet – mondta Bartis Attila.
A Baki Péter és Jerger Krisztina által rendezett kiállítás 2018. január 7-ig látogatható a Nemzeti Galéria C épületében.