Mondhatnánk, hogy nagyobb bajunk van most holmi illemtani feszengéseknél, de az útszéli magatartás, a kocsmai szókincs sajnos pontosan azt jelzi, hogy milyen szellemi színvonalon hoz mindenkit érintő döntéseket a jelenlegi hatalom. A román sajtó megbotránkozva reagált arra is, hogy a legfelsőbb bíróságról távozó Liviu Dragnea pártvezért milyen alvilági alakok védték meg – tettlegesen – néhány tüntető személytől; főként az volt furcsa, hogy a vaskezű főnök milyen lagymatagon próbált elhatárolódni hirtelen alakult testőrségétől. Ilyen jeleneteket eddig csak a maffiákról készült filmekben láttunk, és ijesztő belegondolni, hogy elvileg Románia harmadik főméltóságáról van szó, aki azonban a tényleges hatalmat birtokolja. És így él vele!
Csapnivaló teljesítményt nyújt a jelenlegi kormánykoalíció, amelynek tagjait nem az foglalkoztatja, hogy okot adjanak a románoknak a büszkeségre – ahogy ezt tavalyi választási kampányukban hirdették –, hanem saját ügyeik rendezésén fáradoznak. Nincs egy épkézláb ötletük a fedezet nélküli béremelések miatt kiürült államkincstár feltöltésére, az akadozó beruházások fellendítésére, még a Romániának elkülönített uniós pénzek lehívására sem, de annál több kezdeményezés célja a kiváltságosok jólétének megteremtése: a speciális nyugdíjaktól a pártok számára most már nyugodtan eltéríthető „adományokig”, az ügyészek megfélemlítésétől a törvények kizárólag szűk érdekcsoportok számára kedvező módosításáig. És mivel ezen a szitán egyre többen átlátnak, már nem is rejtegetik szándékaikat: türelmetlenül, foghegyről dobnak oda egy-egy lekezelő mondatot a hálátlan, meg nem vásárolható tömegeknek. A múlt ősszel még kedélyes és szerény vidéki fickó szerepét játszó Dragnea színeváltozása nem meglepő, de rosszat sejtet: arra utal, hogy nyeregben érzi magát, nem tart már sem az utca haragjától, sem az igazságszolgáltatástól. Mintha a sok látható baklövés és melléfogás mellett, illetve mögött néhány olyan láthatatlan manővert is végrehajtott volna a keze alá dolgozó csapat, ami visszaforgatja az időt a közpénzek szabad és büntetlen prédálásának éveibe. A hangnem kendőzetlen durvasága pedig nem csupán az elkövetőket minősíti: azt is hirdeti, hogy nincs ellensúly a román politikában és közéletben.