Funar Ghiţă újra hallat magáról, s ha C. V. Tudor az utóbbi időben meghúzta magát, hát fölkent pártfőtitkára, az egykori elménc kolozsvári bíró ténykedik helyette: törvényjavaslatokat kezdeményez és préseltet át a román felsőházon, s az a döbbenetes, hogy a beteg agy szüleményeinek támogató tábora is van. Jobb- és baloldalon egyaránt, ha egyáltalán lehet beszélni mifelénk politikai oldalakról, körülhatárolt pártkarakterekről, jogállami preferanciákról.
Funar mester most azt találta ki, kötelezzék a sajtót, úgy válogassa meg, adagolja és tárolja híreit, hogy legalább fele pozitív legyen a tudósításoknak, ellensúlyozván a szomorú, lesújtó, röhögvényes híradásokat. Így jobb kép alakul ki az országról, s biztosan több pénzt ád az unió is, ráadásul pedig elnézi, hogy burjánzik a korrupció, a politikusok és köztisztviselők úgy lopnak, akár a szarkák, tovább züllik a tanügy, az egészségügy, nem túl fényes (a tömegek számára egyenesen szomorú) az életszínvonal, s egyetlen igazi jó lépés sem történt az igazságszolgáltatás reformjának göröngyös útján. Így megy ez. Törvényekkel viszont ki lehet suvickolni a valóságot: a sajtó fogja be okvetetlenkedő száját. S ezt a marhaságot — nyilván, a bukaresti kánikula agylágyító hatására! — meg is szavazza Románia szenátusa. Ezután tehát ilyen hírek lesznek a romániai lapokban, a televízióban, a rádióban, hogy aszondja: ,,mind életben vannak a lupényi bányászok, kivéve azt a tízet, akit odanyomott a föld egy bányarobbanásban", ,,Románia nem szennyezi a folyóvizeket, a Fekete-tengert, csak annyira, hogy egy évtizedig még biztosított az élővilág léte", ,,Adrian Năstase lopott ugyan miniszterelnöksége idején, de csak annyit, hogy párttársainak és politikai ellenlábasainak is jusson csórnivaló", ,,hazánkban csupán kétmilliónyian élnek mélyszegénységben, ami nem is rossz arány, ha összehasonlítjuk magunkat Szomáliával, Ruandával, Bangladessel"... És így tovább, tovább, míg újra el nem jutunk az ,,aranykor" sajtómoráljáig és ,,hiteles" tájékoztatásáig, a világszerte csodált ,,román csoda" újbóli feltalálásáig.
A Lex-Funart már mindenki röhögi, s az Országos Audiovizuális Tanács és az újságírói szervezetek már fel is kérték Traian Băsescu államelnököt, hogy ezt az ostobaságot ne ellenjegyezze, ki ne hirdesse, mert úgysem fogja betartani senki. Ám a nemzet Funarjának biztosan erre is lesz tromfja, s a törvény negligálását — egy másik törvényben! — hazaárulásnak, országgyalázásnak, újságírói összeesküvésnek fogja minősíteni. Hiába, minden nációban akadnak futóbolondok — nálunk Funar, tótéknál Jan Slota, az anyaországban már nem is nevesítünk —, csak az érthetetlen, hogy mit keresnek ezek országok kormányaiban, a törvényhozásban?!
