Törpék díszlépésben

2017. október 7., szombat, Máról holnapra
Mózes László

Nagy össznemzeti egyetértésben, nemzetiségi képviselők elvtelen, szolgalelkű támogatásával seperték le a képviselőház asztaláról az RMDSZ törvényjavaslatát, mely csökkentené azt a lakosságarányt, amely felett egy kisebbség használhatja anyanyelvét a helyi közigazgatásban. A vita, az egyeztetés lehetősége fel sem merült.


Hogy a román pártok még a párbeszédet is elutasították az anyanyelvhasználati jogok bővítéséről, rossz üzenet, hangsúlyozta tegnap Aradon Kelemen Hunor. Ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy „a magyarokat szájba verték”, tette hozzá az RMDSZ elnöke. E téma kapcsán az aradi vértanúk emléknapján a szövetség több politikusa is kifejtette álláspontját. A háromszéki képviselők közül Márton Árpád megjegyezte, a húszszázalékos küszöb csökkentését úgy utasították el, hogy „lehazudták a csillagot az égről”, míg Benkő Erika döbbenetesnek nevezte, ahogy a pártok szabad kezet, illetve szájat adtak ultranacionalista szónokaiknak.
Plasztikus kép körvonalazódik, e szavak jól tükrözik a magyar–román viszony pillanatnyi helyzetét. Nemzetiségi, pontosabban magyar vonatkozásban – a macedónok, miként szerdai szavazatukkal is bebizonyították, egészen otthonosan érzik magukat, de nem panaszkodnak a szászok sem – aggasztóak a történések, s ez a hangulat, a magyarellenesség a jövő évi centenárium közeledtével fokozódni látszik. Hiába próbálnak kompromisszumos megoldást keresni, hiába érvel Kelemen Hunor most azzal, hogy a román ajkúaknak 2018 után is együtt kell élniük a magyar közösséggel, hiába hangsúlyozza ismételten, hogy a kisebbségek identitásának megőrzését szolgáló törvény semmivel sem rövidíti meg a többségi nemzetet, a nacionalista indulatkeltés, az érvek nélküli, esztelen hőbörgés reneszánszát éli. Pedig, fűzi hozzá Kelemen Hunor, „a centenárium küszöbén sokkal konstruktívabb jelzés lett volna a román többség részéről, ha támogatta volna tervezetünket, sőt, maga javasolt volna ilyen megoldást. Egy erős, magabiztos nemzet nem ijedne meg ettől.”
Frappáns gondolat. Száz év elteltével ugyanis valóban érdemes feltenni a kérdést: erős-e, magabiztos-e a többségi nemzet? Válasz tekintetében kevésbé mérvadó a magyar közösség véleménye, az érintetteknek kellene szembenézniük önmagukkal. Mert erőt, magabiztosságot sugároz-e a minősíthetetlen, kicsinyes, gyakorta primitív indulat és retorika? Nem csupán a lélek dolgaiban jártasak mondják – megalapozottan és határozottan –: nem, az erőnek és a magabiztosságnak nem ez az ismérve.
E csüggedt helyzetben reményünk csupán annyi, hogy amit nap mint nap látunk, az mégsem össznemzeti sajátosság, hanem egy tehetségtelen és korrupt politikusnemzedék vajúdása. Kétségbeesett, kínlódó törpék menetelése, akik annyira képesek, hogy igaztalant állítanak. Reménykedünk tehát e szánalmas törpéket megvető, tekintélyes tömeg erejében, bizakodunk román barátaink bölcsességében, akik hozzánk hasonlóan méltósággal s nem hazugságok hálójában kívánnának élni e gyűrött térségben.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1235
szavazógép
2017-10-07: Közélet - :

Az aradi vértanúkra emlékeztek (Kézdivásárhely)

Kézdivásárhelyen a hagyományokhoz híven a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceum udvarán az 1849. október 6-án Aradon kivégzett tizenhárom vértanú és a Pesten ugyanezen a napon kivégzett gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnök emléke előtt tisztelegtek tegnap.
2017-10-07: Kármentő - Kuti János:

Csodaország

Nap mit nap tapasztalhatjuk, hogy olyan országban élünk, ahol állandóan csodás dolgok történnek. Csodálatosan dübörög a gazdaság, és mindenütt nőnek a fizetések, mintha húznák, kivéve az állítólagos dübörgést okozó gazdasági szektorban dolgozóknak. A munkából ugyan csak tengődni lehet, viszont úgy tűnik, segélyből elég jól el lehet éldegélni, mert a „szocsiálból” élők közül senkinek sem fűlik a foga a munkához.