Amikor hét esztendővel ezelőtt első alkalommal megszervezték az Erdővidéki Régizene-találkozót, a Kájoni Consort együttes tagjai nem tudták, csak remélték, lesz még folytatás. Az eltelt időszakban sok minden jóra fordult. A Rácz házaspárnak köszönhetően otthonra leltek az olaszteleki Daniel-kastélyban, barátokra tettek szert, akik kedvükért messze földről is eljönnek a közös zenélésért, s nem utolsósorban törzsközönségük alakult ki, amely várja, óhajtja ezt a fajta zenét és a megteremtett látványt.
Szombat délelőtt a baróti Gaál Mózes Általános Iskola Rózsa utcai épületének egyik nagyobb tantermében gyülekeztek az érdeklődők. Amíg a táncosok előkészültek, a fiatalok – mert ők voltak többségben – kézműves-foglalkozáson vettek részt, üvegtálakat vagy éppen fatányérokat festhettek, elkészíthették Beatrix királynő erszényét, de akár babát is készíthettek az egyszerű alapanyagokból.
Igazi látványosság volt az olaszteleki Cygnini ének- és táncegyüttes gyermek- és ifjúsági csoportjainak fellépése. A lányok és fiúk szép, igényesen varrt ruháikban játékosan és igencsak szemléletesen adták elő a francia körtáncot, a branle-t és az angol kontratáncot. Az előadás végén, aki úgy érezte, szorult bele némi tehetség, a táncházban ki is próbálhatta, milyen érzés régizenére ropni.
Tegnap a Danielek olaszteleki „fészkének” nagytermét nyitották meg a régizene kedvéért. Fellépett a Cygnini, a dévai Renaissance zene- és táncegyüttes, Székelyudvarhelyről a Riverenza régizene- együttes és az Arany Griffek táncegyüttes, Marosvásárhelyről Lőrinczi György lantos érkezett koncertezni. A házigazda Kájoni Consort régizene-együttes meglepetést is tartogatott a közönségnek. Az előadott dalok többsége a legújabb, Lant és Biblia címet viselő műsorukból való volt, de a 330 esztendeje elhunyt névadójuk, Kájoni János iránti tiszteletből a Kájoni-kodexből is előadtak egy dalt. Az est különlegessége az volt, hogy a dalhoz a zenét a meghívott együttesek közösen játszották, a közönség pedig a rendelkezésükre bocsátott szöveget énekelte.
A Kájoni Consort régizene-együttes sűrű, fellépéssel és utazással teli heteket tudhat háta mögött. Szeptember elején a megyei tanács támogatásával a Szeben megyei szórványt keresték fel, s felléptek Medgyesen, Vízaknán és Mihályfalván. Az előadások helyszínei a magyarság megmaradásának utolsó mentsvárai, a templomok voltak.
Örömmel vették tudomásul, hogy a közönségben igencsak szép számban voltak fiatalok. Hasonlóképp vélekedtek a helyi idősebbek is – mondotta Gyulai-György Éva, a régizene-együttes vezetője –: a nemzedékek közti kapcsolattartás, illetve a magyar ügyek iránti érdeklődés fenntartása nehézkes, jól fogott tehát a mozgósítás.
A protestantizmus fél évezredes fennállásának baróti ünneplése azért volt különleges számukra, mert ekkora, több száz fős közönség előtt nem szoktak játszani – zenéjük inkább szalonokba kívánkozik –, ám megtiszteltetésnek vették a meghívást: jeles vallási és történelmi alkalomról emlékeztek meg, és jelen volt Kató Béla református püspök is.
Szeptember végén barátjaik, a fennállásuk tizedik évfordulójához érkező Renaissance zene- és táncegyüttes meghívására Déván zenéltek, majd a közeli marosnémeti Gyulay-kastélyban játszottak a nagyérdeműnek. A múlt héten Brassóban a reformátusok kettős ünnepén – ötszáz éves a reformáció és negyed évszázada áll fenn a Reménység Háza – vettek részt.
Szinte mindegyik hétvégéjük betáblázva, de az együttes tagjai nem pihennek. Nemsokára Miklósváron a Kálnoky-kastélyban lépnek fel, majd Szebenbe kell visszamenniük, hogy a római katolikus templomba tervezett, de elmaradt koncertjüket pótolják. Szívesen teszik, mert örvendenek, hogy a magyarság és az igényes zene nagykövetei lehetnek.
