Úgy néz ki, száz év nem lesz elég a magyaroknak, hogy eltűnjenek Romániából. De hátha a következő, kétszáz éves évfordulóig sikerül teljesen megszabadulni tőlük, hiszen csaknem minden jó román a maga módján igyekszik tenni valamit ezért.
A nép egyszerű fiai, a szurkolók minden alkalmat megragadnak és a „Kifelé az országból a magyarokkal!”, vagy újabban, csak szépen, szívhez szólóan, könyörögve: „Nektek nem otthonotok Románia, menjetek el!” jelszóval harcolnak. A hírtelevíziók csak uszítással, a politikusok pártállástól függetlenül magyar-, és halálmegvető bátorsággal küzdenek minden, a magyarság érdekében kiejtett javaslat ellen. De történnek még olyan sajnálatos esetek, mikor a végsőkig a román érdekekért harcoló (száj)hősöket büntetéssel sújtják. A Realitatea és a B1 televíziót 85, illetve 20 ezer lejes büntetéssel sújtotta a hazaáruló Országos Audióvizuális Tanács uszítás ürügyén. Ennek meg is lett az eredménye, mert utána a Realitatea TV rögtön átállt a magyarok oldalára, és arra kérték domnul Hunort, hogy követelje: ne tíz, hanem öt százalékra vigyék le az ominózus jogérvényesítési küszöböt. Különben számtalanszor hangsúlyozták már, hogy az RMDSZ egyáltalán nem is a magyarokat képviseli, de még azokat sem, akik rájuk szavaztak. A magyarok érdekeit csakis olyanok képviselhetik, mint például a félmagyar, de sikeresen janicsárnak átnevelkedett, nagyon liberális Orbán Lajos (alias Ludovic Orban) és párttársai, a Mentsétek Meg Romániát Párt harcosai, vagy hálából a macedon kisebbség képviselője, aki ingyen jutott mandátumhoz. De a kormánypárt tagjai is harcba indultak, pedig valamiféle egyezségszerűséget is kötöttek a hazaáruló RMDSZ-szel, és azt most kénytelenek voltak felrúgni, hogy ne maradjanak le az ellenzéktől a nagy honvédő háborúban.
De nemcsak a belső ellenségtől kell óvni a hazát, hiszen itt van a külső is. Már a múlt héten a kertek alatt járt Orbán Viktor nagy titokban kampányolni. (Sőt, lehet azóta már a spájzban van). De Magyarország alantas aknamunkáját vissza tudja verni az a sok szak- és hozzáértő, akik mindent tudnak (sőt, mindent jobban), semmit nem felejtenek, és kitűnően ferdítenek magyarból. Például a kommunista diktatúra utáni első szabadon választott miniszterelnök, Antall József azt mondta volt, hogy „érzésben, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”. Mivel a léleknek, érzésnek, úgy látszik, nincs román megfelelője, azért szimplán úgy fordították, hogy: 15 millió magyar miniszterelnöke akart lenni, mikor az egész Kárpát-medencében nincs is annyi magyar. Vagy: Orbán Viktor azt nyilatkozta: a katalán népszavazás belügy, ezért Magyarország nem nyilvánít véleményt e témában. De politikai elemzőnk úgy gondolja, hogy ő jobban tudja, mit mondott, és azt írja: Orbán Viktor Erdélyre gondolva támogatja a katalán szecesszionizmust. Egyértelmű, hogy a magyarok el akarják szakítani Erdélyt Romániától. Ezért baj, hogy léteznek, és ezért kell minden követelésüket visszautasítani, hanem úgy járunk, mint Spanyolország Katalóniával.
A szakértők általános véleménye, hogy ott is az volt a hiba, hogy igen sokat megengedtek nekik, és több jogot adtak a kelleténél. Nagy könnyelműség volt például Madridnak elfogadnia, hogy a katalán a spanyol nyelvvel megegyező státust kapja, amit szerencsére később az alkotmánybíróság érvénytelenített, de a katalánok többek közt most ezért is háborognak. Vannak olyanok is, akik úgy vélik a példából okulva, hogy egyszer s mindenkorra véget kell vetni a kisebbségeknek nyújtott engedményeknek, legjobb megoldás az erőszak alkalmazása ezekkel szemben. Pontosan Katalónia a bizonyság erre, ezért Románia most egyértelműen a spanyolok mellett áll. Hazafiaink annyira fel vannak tüzelve, hogy ha ismét polgárháború törne ki (mint 1936-ban), akkor bizonyosan tömegesen jelentkeznének önkéntesnek a spanyolok oldalán. És akkor Portugáliából sem kellene hazahozni a frissen vásárolt F16-os vadászbombázókat, mert ha már ott vannak a közelben, akkor helyben ki is lehetne próbálni azokat a katalánok ellen.