Elhunyt Aradszky László táncdalénekes. A hatvanas évek egyik legnagyobb sztárelőadója vasárnap este halt meg, életének 83. évében – közölte a család hétfőn az index.hu-val.
Aradszky László 1963-ban lett országosan ismert, amikor megnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyét Még ide-oda húz a szív című dalával. Három évvel később a Made in Hungary című versenyben győzött az Isten véled, édes Piroskámmal, utóbb ez lett Magyarország első aranylemeze – a korongból azóta mintegy 300 ezer példány fogyott. A hetvenes években alig szerepelt a nyilvánosság előtt, 1986-ban tért vissza Újra itt vagyok című albumával. Pályafutása során számos európai országban lépett fel, de koncertezett Amerikában és Ausztráliában is. Legnagyobb slágerei közé tartozott még az Annál az első ügyetlen csóknál, a Nem születtem grófnak, a Szomszédasszony, fütyülök a lányára, a Nemcsak a húszéveseké a világ vagy a Pókháló van már az ablakon. Mint azt Aradszky László korábban elmondta, slágerei jelentős részét Szenes Iván írta, akinek mintegy huszonöt dalt köszönhet.
Nagyon jó viszonyban volt szintén sikeres pályatársával, Koós Jánossal. „A hatvanas évek elején, több mint ötven évvel ezelőtt ismerkedtünk meg. Mindketten indultunk az első Táncdalfesztiválon 1966-ban, aztán a következő ötön is, egészen 1972-ig. Nyugodtan mondhatom, hogy az énekesek közül ő volt a legjobb barátom. Néha csipkelődtünk, cukkoltuk egymást, de ez inkább a külvilágnak szólt, mert nagyon szerettük egymást” – fogalmazott Koós János tegnap. „Hasonló stílust képviseltünk, a közönség nagyon szerette Lacit. Aranyos ember volt, mindig jókedvű, mosolygós, és dalai sem voltak szomorúak. Nem véletlen, hogy több mint ötven éven át nagyon sikeres tudott lenni ebben a szakmában. Biztos vagyok abban, hogy Magyarországon évtizedek múlva is mindenki tudni fogja az Isten véled, édes Piroskám!-at” – mondta Koós János. Hangsúlyozta, hogy bár a táncdalfesztiválokon versenyeztek egymással, nem voltak egymás vetélytársai. „Húsz-huszonöt énekes ült együtt egy fesztivál öltözőjében, röhögve beszélgettünk, és nagyon tudtunk örülni mások sikereinek is.”