A tét mindkét fél számára óriási: Dragneának nem csak attól kellett tartania, hogy jelentősen csökken befolyása a kormányra, de attól is félt, hogy viszály esetén az alakulaton belüli erőviszonyok is számára kedvezőtlen irányba billenhetnek el, magyarán Tudose rövid időn belül a pártelnöki széket is megkaparinthatja. A lázadó miniszterelnökre is többszörös nyomás nehezedett: az ügyészi vizsgálat alatt álló miniszterek leváltását nemcsak az államelnök sürgette, hanem a Románia számára oly fontos nyugati szövetségesek, nagykövetségek is, ráadásul Tudose Dragnea halálos öleléséből is igyekezett menekülni függetlenségi háborúja révén.
Okulva abból, ahogyan Liviu Dragnea parancsára Sorin Grindeanut feláldozta saját pártja alig három-négy hónappal korábban, Tudose lendületes ellentámadással indított, nyilvánosan is szorgalmazva a pártelnök egyik legfőbb bizalmasának számító Sevil Shaidehh kormányfő-helyettes eltávolítását. Továbbá saját lemondását is meglobogtatta – ez gyakorlatilag a kormányzati pozíció elveszítésének veszélyét jelentette a szociáldemokraták számára, amint erre tegnapi nyilatkozatával Klaus Iohannis is rávilágított. Az államelnök tehát némileg meglepő módon gyakorlatilag Tudose szövetségesévé vált, amikor azt mondta: a kabinet bukása esetén komolyan el kellene gondolkodnia azon, hogy képes-e kormányozni a Szociáldemokrata Párt.
Fokozta a feszültséget Călin Popescu Tăriceanu, a szociáldemokraták koalíciós partnereinek vezetője, miután leszögezte: továbbra is támogatják a Tudose által ugyancsak a leváltandók közé sorolt miniszterüket, a szintén ügyészségi vizsgálat célkeresztjébe került Viorel Iliet. A liberális-demokraták ezen döntése elsősorban a Tudosét támogató szociáldemokratákat bizonytalanította el, hiszen a kormánykoalíció felbomlásának veszélyét hordozta magában. Nem csoda hát, hogy a szociáldemokraták ügyvezető elnökségének tegnap délután kezdődött ülése maratonira nyúlt.
Kérdés viszont, hogy e mindent elfödő csatazajban volt-e, ki figyeljen azokra a hírekre, amelyek milliók életét befolyásolják majd: az éves inflációs ráta szeptemberben elérte az 1,77 százalékot, és ezzel négyéves csúcsra hágott, a lej tovább gyengült, az euró hivatalos árfolyama megközelítette a 4,6 lejt, a hitelek kiszámításának egyik alapját képező háromhavi Robor-index pedig folytatta emelkedését, ami a törlesztőrészletek növekedésében mutatkozik majd meg. Miközben tehát az ország vezetői a koncért marakodnak, könnyen megeshet, hogy a politikai válságokból egyenesen gazdasági-szociális válságba tartunk egyre gyorsuló léptekkel.