Tovaszállt éveim szőlőhegyén
Én, barackfa, még virágot bontok.
Nem rogytam térdre, s ronggyá sem tépték
Lelkemet a vasalatlan gondok.
Tovaszállt éveim szőlőhegyén
Agyam reményt reményre szövöget,
S ha száraz a nyár, felhővé válva
Megöntözöm a tikkadt kerteket.
Tovaszállt éveim szőlőhegyén
Megkísért a rím, versbe öltözöm,
Leballagok közétek, emberek,
S dérütött szívetekbe költözöm.
Tovaszállt éveim szőlőhegyén
Ritkák a múzsák, de a te szavad,
Édesem, törvény már, égő parancs,
Hogy tennem mit szabad, vagy nem szabad.