— Alig egy hete foglalta el hivatalát a városházán, minden bizonnyal igyekszik feltérképezni a helyzetet, de gondolom, körvonalazódnak a tennivalók is. Hogyan látja, mi az elsődleges feladat?

— Az volt a célom, hogy minél jobban megismerjem az önkormányzat, a különböző szakosztályok működését. Az elmúlt napok elsősorban a politikai egyeztetésekről szóltak, ezek hosszú órákat vittek el, és egyik eredményük az is, hogy az egész struktúrát át kellett alakítanunk, személyre szabnunk, hisz új helyzet van, új emberekkel. Ezzel párhuzamosan elkezdtük előkészíteni a nagyobb terveket, valószínű, az elkövetkező időszakban gyakran hívok össze rendkívüli tanácsüléseket, éppen azért, hogy a gyors döntéseket életbe ültethessük. Szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy nagy a különbség a magánszféra és az önkormányzat között, hiszen itt az ötlettől a megvalósításig az út sokkal hosszabb, nagyon sok procedurális folyamatot kell végigjárni.

— E néhány nap alatt már elég sok utasítást adtam. Egyik jó példa a hivatal előtti út gyors átrendezése. Jól tudjuk, néhány hétig csak egy sávon lehetett közlekedni. Az első utasításaim között szerepelt, hogy ezt rendezzék, szabadítsák fel mind a két sávot, és aszfaltozzák újra az utat. Továbbra is úgy kívánok viszonyulni a város problémáihoz, mint városlakó, és nagyon gyorsan megváltoztatni azokat a dolgokat, amelyek zavarnak. Lényegesnek tartom, hogy ne távolodjam el a gondoktól, és ne változtassam meg eddigi életmódomat.

— Meggyőződésem, legalább egy évnek el kell telnie, hogy érezhető módon megváltozzék a hivatalban dolgozók mentalitása. Tudom, hogy sok ellenszenvet szül, érzem, hogy sokan félnek tőlem, de fenntartom ezeket a terveimet. Végül is a választók közül többen voltak, akik úgy vélekedtek, olyan városvezetésre van szükség, amely megpróbál a hivatalon belül is rendet teremteni. Fontosnak tartom, hogy az ügyfélfogadással foglalkozó alkalmazottak operatívak és kedvesek legyenek, hiszen valamilyen szinten ez a hivatal névjegykártyája. Egy másik döntés, amely szintén hamar tanácsülési napirendre kerül, arról szól, hogy minden, a városban végzett munkálathoz kiteszünk egy táblát, amely egyértelműen jelzi, mettől meddig tart az a munkálat, hogy az emberek tudják, mennyi ideig befolyásolja életüket a kellemetlenség. Ez megint nem nagy dolog, csak odafigyelés kérdése, és nem is kerül túl sokba. Az sem titok, hogy nem volt túl sok pénz a kasszában, amikor átvettem az önkormányzatot. Az elkövetkező hetekben erre is oda kell figyelnem, honnan tudunk pénzt szerezni az új programok elindításához.

— Nem mondhatom, hogy túlköltekeztek, amíg át nem nézem a dokumentumokat. Látnom kell, milyen költségek voltak az év első öt hónapjában, és csak azután merek vállalkozni arra, hogy igent vagy nemet mondjak. Tény, hogy most nincs pénze az önkormányzatnak, ez azonban nem jelent nagy gondot. A lényeg, hogy új forrásokat azonosítsunk, és remélem, a költségvetés kiigazításkor is sikerül valamennyi pénzt szereznünk a városnak.

— Tizenhárom nagyobb megkezdett munkálat zajlik, mindegyik fontos, nem lehet azt mondani, hogy bármelyiket le kellene állítani. Nyilván azt szeretném, ha jövő ilyenkor nem tizenhárom, hanem huszonöt megkezdett projekt lenne, és a mostani tizenháromból addig legalább tízet befejeznénk. Vannak olyan programok, amelyek minisztériumi pénzből készülnek, a megfelelő önrésszel, és vannak csak saját finanszírozásúak is. Folytatni kell az Állomás negyedi tömbházszigetelést, de a parkfelújítást is, melyet, remélem, ebben az évben be tudunk fejezni.

— Szükség van erre az új tisztségre, mert nagyon szerteágazó az önkormányzathoz tartozó tevékenységi kör. Én azt láttam eddig, hogy túlterheltek voltak az alpolgármesterek is. A városmenedzser az alpolgármesterek hatáskörének egy részét veszi át, és a polgármestertől is kap néhány hatáskört. Elsősorban városfejlesztéssel, városépítéssel foglalkozik majd, de hatáskörei menet közben is bővíthetőek.

— Voltak már különböző megkeresések, szinte azt mondhatom, hogy nyomást is próbáltak gyakorolni Bukarestből is érkező telefonhívásokkal, hogy ilyen-olyan urbanisztikai engedélyeket adjunk ki. Egyértelműen visszautasítottam, elmondtam mindenkinek, nem tudom, eddig hogy volt, de ezután ne is próbálkozzanak ezzel. A legalitáshoz, a város fejlődéséhez kapcsolódó kérdésekben nincs sem barát, sem ismerős, sem felettestől vagy minisztériumból jövő telefon. Az biztos, hogy nem fogok engedni a nyomásnak, és hiszem, hogy néhány hónap alatt megszokják az emberek, fölösleges próbálkozni, mert nincs eredménye. Tudom, hogy vannak ingatlancápák szerte az országban, külföldiek is, akik a kiskapukat már megtalálták. Ha ilyenek jönnek, ezeket nehéz lesz kivédeni, mert már megtanulták, hogyan lehet a törvényeket kijátszani. Igyekszünk mindenre odafigyelni, és megpróbáljuk megakadályozni. Nem érzem, hogy most nagy gond lenne, van néhány kényes eset, például lakóparkot akarnak építeni a szeméttároló mellett, de fenntartottuk eddigi álláspontunkat, nem adunk ki engedélyt.

— Van néhány seb a város központjában. Az egyik a régi telefonközpont épülete. Ezért már képviselőként elkezdtem lobbizni, a kampányban is folytattam, ma is beszéltem a kommunikációs miniszterrel telefonon, valószínű, hamarosan találkozhatom a Romtelecom és a posta igazgatójával Bukarestben. Az elvi döntés megszületett, a Romtelecom eladja a postának azt az épületet, ha ez megtörténik, azt hiszem, az egyik sebet sikerül begyógyítani, és ezzel párhuzamosan az önkormányzatnak szándéka megvásárolni a régi Hungária Szálló épületét. A másik probléma a Bodok Szálló, ezen a hé­ten behívom a Neculai nevű brassói üzletembert, aki annak idején privatizálás útján szert tett az összes Kovászna megyei turisztikai bázisra. Folytatni kellene a szálló előtti részen az épületsort, ott régen is házak voltak, és már tervek is készültek erről. Kikértem a területek tulajdonszerkezetéről szóló dokumentumokat, egy része a Bodok Szállóé, egy része a városé. Mindenképp fontosnak tartanám, hogy egy kicsit bezárjuk ezt a teret, mert így elég ügyetlen. Nagyon fontosnak tartom, hogy a központban levő tömbházakat elkezdjük felújítani. Naponta találkozunk velük, és rontják a városképet. Fel kell újítani kívül-belül a színház épületét, és meg kell valósítanunk a város a városban elképzelést, ez a belső mag megnyitásáról, kis sétálóutcákról, terecskékről szólna, és pályázati pénzből kellene elkezdenünk. Ez hosszabb folyamat, de neki kell már idén fognunk, és a jövő évi költségvetésben szerepelnie kell. Ez érinti majd a színházat is, bizonyos tevékenységeit másként kell megoldania, nem normális, hogy a város szívében mindenféle műhelyek működjenek, ezeket ki lehet költöztetni, vagy megoldható, hogy szerződéses alapon különböző cégek végezzék el a munkát.

— Ez a környezetvédelmi minisztérium pályázata, harminckét utcát érint, és tizenöt kilométeres vezetékrendszer lefektetését finanszírozza. Jelenlegi információim szerint nincs gond, a következő tanácsülések egyikén napirendre kerül, el kell döntenünk, melyik utcákat részesítjük előnyben. Nekem a kampányban voltak ilyen jellegű vállalásaim a Dózsa György utcával kapcsolatosan, és meg is szeretném tartani ígéreteimet. Úgy gondolom, a régi városrész sokkal többet érdemel, és az önkormányzatnak oda kell figyelnie erre. Egyelőre nem veszett el semmi, és minden kapcsolatrendszeremet felhasználom, hogy egyetlen centet se veszítsen el a város.

— A városháza apparátusának átalakításakor a vagyonosztályt kivettem az alpolgármesterek kezéből, és a továbbiakban az én alárendeltsé­gembe tartozik, éppen azért, mert félelmetesen nagy munka a helyzet felmérése. A múlt héten tárgyaltam a kataszteri hivatal elnökével, hisz segítségük nélkül nem tudunk haladni. Jeleztem, hogy fontosnak tartom a vagyonleltár elkészítését, és a fiataloknak szánt telkek megvásárlására szánt összeg egy részének innen kell származnia. Terveim szerint jövő tavasszal már biztosítani tudjuk az első rend parcellát a fiatalok számára.

— Találkoztam már vállalkozókkal, vannak nálam tervek is. Az elképzelés szerint már idén ősszel, legkésőbb jövő tavasszal elindul egy 250 lakrészes lakópark építése. Ebben tömbházak és házak egyaránt lesznek.

— Mindent, amit a kampányban mondtam, komolyan gondoltam. Az MPP-sek azt nyilatkozták, a harmadik tanácsülésen szeretnék ezt előterjeszteni, én akkor is úgy véltem, jól elő kell készíteni, esetleg egyeztetni a többi önkormányzattal, mert nagyobb súlya van annak, ha együtt lépünk. Ha csak elszigetelten születik egy-egy döntés, annyit érünk el, hogy másnap a prefektúra megtámadja. De ha jön egy ilyen igény, és az MPP-sek megpróbálják elérni, hogy a harmadik tanácsülésen szavazunk erről, akkor azt fogjuk tenni. Meggyőződésem, hogy minden RMDSZ-es és minden MPP-s tanácstag megszavazza ezt a határozatot. Az MPP-vel kötendő együttműködési szerződésben erről is tárgyalunk majd, és rögzítjük, mikor, milyen formában fogjuk megvalósítani.

— Meggyőződésem, hogy Szentgyörgy tisztább város lesz, jobbak lesznek az utak, a járdák, lesznek már új munkahelyek, mert beérnek addig az elindított tárgyalások. A vállalkozók zöme — akik az önkormányzat által biztosított kedvezmények miatt telepednének ide — csak két-három év múlva érkezik, arra érik meg a helyzet, hisz telkeket kell vásárolnunk, közművesíteni kell, de vannak néhányan, akik hamarosan elkezdik az építkezést, és egy év múlva már százas nagyságrendekben nő a munkahelyek száma. A lakóparkok új lakásai még nem lesznek beköltözhetőek, de látjuk majd, hogy épülnek, ám vannak olyan szociális lakásokról, fiatal házasoknak készülő lakásokról szóló tervek, amelyeket be tudunk fejezni addig. Véleményem szerint egy év múlva már sokan érezni fogják, valami elindult ebben a városban.