Ahogy melegedett az idő, úgy népesült be a rendezvény nyitónapján a városközpont, jó volt megtapasztalni, hogy sok kisgyermekes család választotta ismét kikapcsolódás, szórakozás gyanánt a vásárt. Évről évre töretlennek bizonyul a tér közepére, mintegy szabad prédaként felhalmozott szalma sikere, a bálákat már a déli harangszó előtt mozgatták, bontogatták az örökmozgó apró népek, s még a legkisebbek is  kipróbálták, milyen érzés a szúrós, illatos halom tetejéről, anya-apa kezét fogva szétnézni a téren. A kézműves-foglalkozások helyszínén most is nagyon sokan megfordultak, a Guzsalyas Alapítvány sátrában a népi mesterségek titkait sokan meglesték, de hosszú, szabadtéri  asztaluk előtt is szorgoskodtak fiúk-lányok. Közelükben Toma és csapata csábított ügyességi próbákra, a korabeli játékokat még a nagyobbak is kipróbálták, és számos látogatót vonzottak a Caritas szervezte foglalkozások egyaránt: míg a szülők a közeli teraszon társalogtak vagy éppen kávét kortyoltak, a fekete-fehér mintás kifestőtábla elé sok gyerek leült színezni.
Remek programnak, hangulatos pihenőnek bizonyult a hangszersimogató, Hána László és Ségercz Ferenc azonban az érintés lehetőségénél többel várta a Teinben azokat, akik szeretik a zenét. Dobokat, furulyákat kézbe lehetett venni, és meg is szólaltathatta a célközönség, s gyermekeik mellett édesanyák, édesapák is hangszert ragadtak és énekeltek. Táncolni pedig a nap bármelyik percében lehetett, még ha éppen nem is élő zene szólt a téren. Benkő Éváék szombati táncházát azonban nagyon sokan várták, felcsíki és gyimesi ritmusokra gyermekek és felnőttek járták velük a táncot, s a kora délután a tér közepén népi dallamokat muzsikáló fiataloknak is láthatóan nagyon sokan örültek.
A vásári csárdában a rendezvény hangulatához illő étkeket kínáltak, méretes üstökben bab- és marhagulyás mellett töltött káposzta is rotyogott, s csábított a színes, ropogós savanyúsághoz illő csülök, flekken, sült kolbász, készült a parázsló szén felett az elmaradhatatlan csórékolbász is, de választhattak sült hurkát az éhes vendégek, s ajánlottak rántott gombát, hagymakarikát is a népszerű sült krumplihoz. Szomjoltóként forralt bort is választhattunk, egy vásári standnál pedig pálinkát, mustot és remek balatonfelvidéki borokat mértek a forgatagban megszomjazott közönségnek. Mert látnivaló és vásárfiának illő termék bőven akadt, kézművesek, népi mesterséget űzők – fafaragók, viseletkészítő, bőrműves, kádár, fazekas, szűcs és szőnyegszövő – legszebb darabjai közül lehetett választani, gyöngyfűzők, ékszerkészítők portékái mellett horgolt és kötött ruhadarabokat, népies öltözéket, meleg pelerint kínáltak. Ám volt könyv is, Mikó Imre szobra előtt egyebek mellett gyermek- és felnőttirodalmi köteteket is felsorakoztattak az árusok. Kürtőskalácsért, friss, meleg lángosért minden kereskedőnél sorokat kellett állni, s többen várakoztak a pácolt fürjtojást, házi kenyeret, delikatesz felvágottat – szarvas- és borókabogyós szalámit –, száraz kolbászt, májas és véres hurkát kínáló pult előtt is. Ugyan drágán kínálták, de fogyott az áru, a mangalicakolbászból a csemege és a csípős változat egyaránt kelendőnek bizonyult, s a húsos szalonnából is gyakran kértek a vásárlók. Sajtféléből ismét gazdag volt a felhozatal, friss, érlelt, füstölt, ízesített darabokból lehetett kóstolni, méretni. Pityókás házikenyeret, diós és mákos kalácsot, aprósüteményt is hoztak a vásárba, s volt számtalan formájú, gazdagon díszített és egyszerű mézeskalács, szörpök, lekvárok, zakuszka, teakeverék is. Hagyma- és fokhagymakoszorúk közt számtalan színű, alakú és méretű dísztök sorakozott lámpáskészítőkre várva.
A hetedik őszi vásár ezúttal a méz jegyében zajlott. A vásárban mézet kínáló termelők is sok hasznos információval szolgáltak az érdeklődőknek, a főtéri szökőkút szomszédságában felállított sátorban azonban a témához kötődő, részletes tájékoztatóval várták a látogatókat. A Romániai Méhészegyesület háromszéki szervezete a mézkészítés kapcsán állított össze szemléltetőt, két üveg közé gondosan beillesztve egészen közelről még a méheket is szemügyre lehetett venni, munkájuk gyümölcsét, a különböző mézfajtákat pedig ízlelhették is az érdeklődők. Közben szorgos gyermekkezek kartonhengerből és papírból gyártották a méhecskéket, s óránként papírszínház is működött a mézfogyasztást népszerűsítő sátorban.