Július 30-án, a síremlék felállításának 125. évfordulóján tartott ünnepségen az akkor kettős kopjafát állíttató prof. dr. Vincze János és felesége, dr. Vincze-Tiszay Gabriella megígérte, hazatérve Magyarországra mindenfelé népszerűsíti a kopjafaerdőt, hiszen nemcsak az ekkénti jelállítás, hanem a nyáron tartott ünnepség is arról győzte meg őket, támogatásra érdemes a kezdeményezés. Rövid időn belül jelentkeztek is: négy kopjafára való, és nem is akármilyen társaságot állítottak az általuk is felkarolt ügy mellé: a magyar Nobel-díjas orvosok (Bárány Róbert 1914-ben, Szent-Györgyi Albert 1937-ben, Nemes Békési György 1961-ben kapta meg munkásságáért az elismerést) nevében állíttatták az egyik kopjafát, a kolozsvári Református Fiú Gimnázium 1957-ben végzett véndiákjai nevében a másodikat, a kolozsvári Bolyai Egyetem tanárai és diákjai nevében a harmadikat, a Magyar Örökség-díjjal kitüntetett kolozsvári Házsongárdi sírkertért a negyediket. Ehhez az illusztris társasághoz szegődött az első magáncég, az illyefalvi IBA asztalosműhely, mely kopjafát állíttat az Emlékezés erdejében, és az alkalmat kihasználta Gelence is, hogy ekként is lerója tiszteletét a község, a székely nemzet hőse előtt: a Kelemen Dénes faragta tölgyfaoszlop nemcsak mívességében, motívumainak gyönyörűségében tűnik ki az immár 44 emlékjelet számláló kopjafaerdőben, hanem azáltal is, hogy ez az első, melyen az állíttató település neve székely rovásírással is szerepel.
A vasárnap délelőtti kis ünnepségen tartott beszédében Balázs Antal – a most felavatott hat kopjafa közül ötnek a készítője – a magyar nemzet történetében kiemelt jelentőségű tizenhármas számra reflektálva kijelentette, ezúttal szerencsés ez a szám, hiszen az Emlékezés erdejének 2014-es alapítása óta egyetlen évben sem állítottak annyi kopjafát Eresztevényben, mint idén. Aki ide egy fát is állít, annak nem akármilyen a lelke, mert Gábor Áron a miénk, érte illik ennyit áldozni, mondta, szóvá téve ugyanakkor, hogy – bár Háromszék minden kis közössége büszke Gábor Áronra – például Kovászna hiányzik a jelállítók sorából, de még számos falu is, „hogy csak egyebet ne mondjak, a torjai tizenöt méteres kopjafából két méter ide is juthatott volna”. Elismerőleg szólt Gelencéről, mely „példát mutat azoknak, akiknek ezentúl kell jelentkezniük”, de méltatta az IBA céget is, mely az első kopjafaállító magánvállalkozás.
A hat új kopjafát Györgyi Zsolt maksai református lelkész áldotta meg, szép imában emlékezett meg a hős elődökről. A gelenceiek nem csupán kopjafaállítással tisztelegtek Gábor Áron emléke előtt, hanem férfi dalkórusuk előadásával tették emlékezetessé az ünnepséget. Zárszóként Deszke János maksai polgármester mondott köszönetet a jelállítóknak és az eseményen részt vevőknek, köztük a Heves megyei Sarud község küldöttségének, mellyel testvértelepülési kapcsolat kiépítésén fáradoznak – ha minden szándékaik szerint alakul, a szerződést az Emlékezés erdejében egy kopjafa állításával pecsételik meg – ígérte Tilcsik István sarudi polgármester.