A főnöknek mindig igaza van. Ha véletlenül mégsem lenne, akkor lép életbe az alapszabály, miszerint a főnöknek mindig igaza van. A szakállas viccet, sajnos, komolyan veszik mifelénk a magyar politikai vezetők. Mert eddigelé nem volt arra példa, hogy Markó Béla tévedett volna. És, természetesen, Szász Jenő sem tévedett soha. Legalábbis ez derül ki kettejük nyilatkozataiból. Az önkormányzati választásokat például megnyerte az RMDSZ — vallja Markó. És megnyerte a Magyar Polgári Párt is — hangoztatja Szász.
Ezen akár szórakozni is lehetne, ha nem közelednének a parlamenti választások, amelyek tétje, hogy lesz-e a magyarságnak képviselete a törvényhozó testületben. Csakhogy közelednek. És a vezetÅ‘k nyilatkozatai alapján sok jóra nem számÃthatunk.
Markó Béla dorgáló-megbocsátó szerepben tetszeleg, és arra kéri az eltévelyedett másképp gondolkodókat, térjenek vissza a szövetség zászlaja alá, miután kellÅ‘ önkritikát gyakoroltak. Szász JenÅ‘ koalÃció létrehozását javasolta, ami arra utal, a hivatalos népszámlálás eredményeitÅ‘l eltérÅ‘ adatai vannak a magyarság számarányáról. Mert igencsak nehezen hihetÅ‘, hogy a parlamenti bejutáshoz a koalÃciók esetében elÅ‘Ãrt nyolcszázalékos küszöböt el tudnánk érni.
Tehát ismét mindkettejüknek igaza van. Az láthatóan egyiküket sem zavarja, hogy közben mindketten olyasmit várnak el a másiktól, ami gyakorlatilag lehetetlen. EgyelÅ‘re a Markó—TÅ‘kés-találkozó sem Ãgér áttörést az ügyben. TÅ‘kés László nem a polgári párt elnöke, Markó pedig Szásszal nem kÃván tárgyalni.
Marad tehát a vezetÅ‘k megkérdÅ‘jelezhetetlen igaza. A választók pedig legfeljebb majd kiegészÃtik a szakállas viccet. Ha a fÅ‘nököknek véletlenül még sincs igaza, hát oda lesz a magyarság parlamenti képviselete.
