Liviu Dragnea, aki egy évvel ezelőtt, választási kampányban még alig győzte sorjázni nagyívű kormányprogramjuk intézkedéseit, most egyre bizonytalanabb. Sorra futnak ki a határidők, ez sem teljesíthető, az sem megvalósítható, amit életbe ültettek, az nem működik, amit elterveztek, azt szétszedik a szakértők, a decemberi győzelem után szentírásként elkönyvelt program pedig mind sűrűbben módosul. Egyre fáradtabban, megviseltebben próbálja kimagyarázni egy-egy halasztás indoklását, például a nyugdíjrendszer reformjáét, amelynél érvelése szerint olyan összevisszaságot találtak, amilyenre még álmukban sem számítottak. Az előző, alig egy évig regnáló szakértői kormányt okolná, igyekszik feledtetni, hogy eme átmeneti időszak előtt ugyancsak SZDP-s kezekben volt a kormány és a hatalom.
Liviu Dragnea aggodalma bizony jogos. Nemcsak a párton belüli hatalmi harcok tépázzák idegeit, de kormányzásuk kilenc hónapjának mérlege sem túl hízelgő, vállalásaik töredékét sikerült teljesíteniük. A sokat emlegetett kormányprogramjukban 393 lépés megvalósítását ígérték mostanáig, ebből ötvenet pipálhatnak ki, 107-et részben teljesítettek, 236-ot egyáltalán, és a jövő sem rózsásabb, már most biztosan tudni, januártól nem csökken 18 százalékra az áfa, nem lesznek adómentesek a 2000 lej alatti fizetések. És ezek csak a száraz tények, amelyek nem tükrözik a trükközéseket, például hogy miképpen kell a munkavállalók adófizetésével manőverezni s úgy végrehajtani a beígért béremeléseket, hogy mégse lássa kárát az államkassza. S ha már nagyvonalúan levették az alkalmazottak utáni adók terhét a vállalkozók válláról, akkor nyakukba varrnak egy újabb sarcot, a szolidaritási adót, amelyről még a pénzügyminiszter sem tud sokat mondani, csak azt, hogy két százalék lesz, és minden cégnek fizetnie kell.
Tegnap Bukarestben tüntettek az egészségügyiek, többek között a sok ígéretből, kevés megvalósításból, a ködös tervekből lett elegük, jövő hétre pedig nagy megmozdulást terveznek más ágazatok érdekvédelmi szövetségei is. Dragneáék jólétről szövögetett álmai ugyanis sehogy nem találnak a valósággal, összevissza gazdasági és pénzügypolitikájuknak köszönhetően a felfelé kúszó árak elszippantják azt a csekély nyugdíj- és bérnövekedést is, amelyet eddig megvalósítottak. És bár igaza volt Liviu Dragneának, amikor tavaly a kampányban azt mondta, Románia polgárai is jobb, méltányosabb életet érdemelnének, egyre inkább látszik, ez a szebb világ nem az ő uralgásuk alatt jön el.